Jenő, a gumis

Aki autóval jár, az defektet is kaphat, és bizony mondom, minden mindig a legrosszabbkor történik. Például délután négykor, amikor már minden gumijavító éppen zár, vagy a mesterek a zuhany alól intenek ki, hogy ma már elegük van a koszból és porból, tessék talán holnap jönni.

Ismerősöm Rimaszombatban azonban kellemesen lepődött meg. Mivel elég tapasztalt már honi szolgáltatásaink színvonalát illetően, majdnem teljesen reménytelenül nyitott be az egyik ilyen műhelybe. Az udvaron már „polgári ruhában” levő mester, Jenő, azonban szívélyesen beinvitálta, elnézést kért és pár perc türelmet, majd visszavonult átöltözni. Aztán a világ legtermészetesebb módján újraindította az egész műhelyt. Leszedte a kereket, diagnosztizálta a hibát, rutinosan és kedélyesen beszélgetve rendbe rakta a kereket.

Fizetéskor ismerősöm borravalót szeretett volna adni. Jenő erre felháborodva visszakérdezte, vajon lopja-e a pénzt vagy mi a csuda? Merthogy ő borravalót nem fogad el, a munkában benne van az anyag és a munka ára, s tessék csak nyugodtan visszatenni azt a százast. Ha gond lesz, jöjjön bármikor, itt a névjegykártya, este tízig városon belül még ki is szalad elhárítani az esetleges hibát. Egyébiránt pedig ne tessék elrontani a jó szakit borravalóval. Mert a jó munkának, a jó szolgáltatásnak ára van ugyan, de aki nem tud vagy nem akar megélni belőle, az nem érdemli meg a szakmáját. Ismerősöm másnap megint defektet kapott. Megint a munkaidő lejárta után. Innentől már csak ismételném a történetet. Vannak még szakik!