Javuló pozsonyi légkör

A hétvégén klasszikus várjátékokat tartanak a pozsonyi várudvaron a nagyközönség számára. A Sir Galahed társaság (nem igazán értem, miért is kell egy szlovákiai lovagi körnek angol nevet választania) programjával sok pozsonyinak és turistának teheti kellemessé a hétvégéjét. A nézők láthatnak majd középkori lovagi tornát, kardvívást, középkori táncokat és még sok minden egyebet. A közönség soraiból a legmerészebbek maguk is részt vehetnek az egyes versenyszámokban, s a legjobbakat akár még lovaggá is üthetik.

A hír így önmagában talán nem is ebbe a rovatba tartozik. De ha valaki nyitott szemmel jár a fővárosban, örömmel tapasztalja, hogy az ilyen és hasonló rendezvények megszaporodtak az elmúlt egy-két évben. A nyár legvégén már második alkalommal volt nagyszabású koronázási ünnepség, de július–augusztusban számos hasonló, kisebb-nagyobb rendezvénybe botlottam az Óvárosban. Nyilván sokan emlékeznek a Szent Márton-dóm felújításának arra a fázisára, amikor a szomszédos országok fővárosai harangokat ajándékoztak a pozsonyi katedrálisnak.

Pozsony belvárosa valóban kezdi visszanyerni kellemes hangulatát, s magyarként öröm látni, hogy a jelenlegi városvezetés egyre gyakrabban nyúl vissza azokhoz az eseményekhez, melyek a történelmi Magyarország fővárosában, illetve a háromnyelvű Pozsonyban történtek. Míg sok más helyen az intolerancia tovább erősödik, vagy legalábbis nem csökken, itt néha újra jó magyarnak lenni.

Nyilván túlzás lenne azt elvárni, hogy a városrész hivatalos névtábláit újra magyar nyelven (is) kifüggesszék, de nekünk mindenképpen szívet melengettető, turisztikai szempontból pedig érdekes lenne, ha pár utca névtábláját mondjuk újra háromnyelvűre cserélnék. Legalább azért, hogy az emberek emlékezzenek.

Ahogy az Óvárosban felújítják a régi épületeket, melyek egytől egyig a háromnyelvű városhoz kötődnek, s mindegyiknek megvan a maga története, ugyanúgy kellene az emberek tudatában is erősíteni ezt a presburger tudatot. Ez nyilván nem könnyű, s tudjuk, leginkább nem belőlünk hiányzik. Ennek ellenére megéri elővenni néha egy régi pozsonyi könyvet, s annak segítségével bandukolni egyet az Óváros utcáin, s legalább azt megszámolni, hány magyar felirat maradt még a középületeken, illetve a köztéri szobrokon. Azért néhányat még találunk.