Ismét tüntetünk

És ez nagyon jó. Mármint, hogy megmozdult valami, a magyarok (is) kimennek a terekre, és hangot adnak nemtetszésüknek. Ha megnézzük, hogy Magyarországon mi mindenért tüntetnek, s mekkora tömegek, láthatjuk, hogy ezen a téren nagy a lemaradásunk. Persze egy tüntetés sosem lehet öncélú, ám Szlovákiában a legritkább alkalmakkor vonultak tömegesen az utcára a magyarok. Igaz, a szlovák többségre sem jellemző, hogy gyakran – és nagy tömegben – hangot ad elégedetlenségének.

Pedig ez is hozzátartozik egy jól működő demokráciához: nem csak a nappaliban, a buszmegállóban, esetleg a kocsmában kell elégedetlenkedni. Ha súlyos problémáról van szó, akkor közösen, hangosan állást kell foglalni. Ennek ugyanis súlya van. Nem oldódik meg tőle egy csapásra a probléma, ám egy tüntetés mindig több üzenetet is hordoz magában, amit nem tud nem észrevenni a címzett.

Hedvig ügye hasonló a négy hónappal ezelőtti témához. Nemcsak őt érinti, hanem mindenkit. Ahogy a tiltakozás jelszava is mondja: Ma Hedvig, holnap te? Nemcsak a kétszeresen – támadói és a hatalom által is – bántalmazott nőről szól, hanem a rendszerről, amely körülvesz. Az igazságszolgáltatás helyzetéről, valamint a hatalomgyakorlás módjáról. Az akkori és jelenlegi politikai vezetők gátlástalanságáról.

S egyáltalán nem utolsó sorban: szól a honi magyarság helyzetéről is. Mondjuk ki nyíltan: 2006 augusztusában nem véletlenül egy magyar diáklányt vertek meg Nyitrán, s nem véletlen, hogy pont egy magyar személy ügye húzódik ennyi év óta. Ezért is lenne jó, ha a szervezőknek sikerülne a szlovák civil szférát is bevonni, ezzel ugyanis a mi ügyünk hangsúlyosabban jelenhetne meg a szlovák társadalom előtt.