Iskolapélda

Bár eddig nem nagyon volt rá példa, de annak a ténynek, hogy nem egy, hanem két párt verseng a magyar szavazatokért az országban, végül is ott kellene látnunk a hasznát, hogy a kisebbségek problémáinak megoldásában egymásra licitálnak. Vagy legalább odafigyelnek egymásra, és megszólalnak, ha a másik rossz teljesítményt nyújt. Erre még visszatérünk. A Hidat kétségkívül a jó szándék vezérelte akkor is, amikor a kormányprogram részévé tette a „kisiskolák” megmentésének kérdését. Azért az idézőjel, mert éppen ezen a fogalmon csúszhat el sok minden. A jelek szerint ugyanis – legalábbis első körben, ami gyakorlatilag a következő tanévet jelenti – teljes mértékben csak az alsó tagozatos iskolákat sikerül megmenteni, miközben ezeknél több 1–9. osztályos, teljes szervezettségű iskola van veszélyben. Márpedig ha egy alsó tagozatos iskolát bezárnak, az nem akkora veszteség, mint ha egy teljes szervezettségűnek kell befejeznie: az alsó tagozatos iskola bezárásával a gyerekeket beírathatják a legközelebbi magyar tannyelvű teljes szervezettségű iskolába, ha azonban ez utóbbit zárják be, a következő ilyen általában van annyira messze, hogy a szülők – akár kényszermegoldásként, akár kényelemből – a helyi szlovák iskolát válasszák. A Híd a legnagyobb hibát ott követte el, hogy megmaradt az olcsó, leegyszerűsített kampánypropaganda szintjén, és még a kormányprogramban sem használt pontosabb kifejezést a kisiskolánál (málotriedne školy), ami értelmezhető ugyan alsó tagozatos iskolaként is, ám a helyes értelmezés, amely figyelembe veszi a körülményeket is, az alacsony létszámú iskola lenne. Így egy egyszerű törvénymódosítás huszárvágásával megmentheti a kormány az alsó tagozatos iskolákat, többtucatnyi további intézmény helyzete azonban egyáltalán nem változik. Azt ugyanis a Híd illetékesei is tudják, hogy ami ezek megmentéséhez kellene, az elsősorban pénz: a pénzügyminisztériumban pedig természetesen a legerősebb kormánypárt minisztere ül. Egyelőre tehát úgy tűnik, félmegoldásra számíthatunk, ami egyáltalán nem jó jel, hiszen a kisiskolák megmentése a legegyszerűbben teljesíthető koalíciós ígéretnek tűnt: ezzel legitimizálták magát a kormányra lépést is a hidas politikusok. Ha az MKP éberebb lenne – és lenne vezetősége –, ebből most akár komoly hasznot is húzhatna – és itt jutottunk vissza a „kétpártrendszer” potenciális előnyeihez. Az MKP-nál azonban jelenleg a tisztújításon és a magyarországi kormánypénzek akkurátus költésén túl másra nem nagyon jut energia, így a Híd mindenesetre időt nyert. A kérdés, hogy elég lesz-e időt nyernie, hogy megoldást is találjon.