Iskolák és települések

Az eredmény valóban csak filléres megtakarítás lenne, a polgármesterek szívatásán túl semmit sem ér el vele a tárca. De a módszer és az elgondolás nagyon komoly, választásokat is eldönthető kérdéseket vet fel. A könnyebbik kérdés, mi a fenét kerestek a polgármesterek a minisztériumi megbeszélésen? Ja, persze, az úgy van, hogy van fejpénz – azt nem veheti el a tárca – plusz van a kisiskolák támogatására szánt kvóta, amit viszont semmi nem szabályoz, ergó, a polgármesterek lobbizó képességén múlik, hogy ötezer vagy ötvenezer. Könnyű a megoldás: a pluszpénz is legyen szabályozható, ne a hivatalnokok kénye kedvére kelljen hagyatkozni. És igenis, az önkormányzatnak is vállalnia kell némi többletpénzt, ha meg akarja tartani az iskolát. Persze, szeretnék, mert mindenkinél jobban tudják, hogy a kisiskola nem oktatási, oktatáspolitikai kérdés. Kisiskolából is jöttek állami díjas tudósok, nagyiskolák is termeltek bukdácsoló diákokat, nem ezen múlik. Az iskola – Mária Terézia óta – a gyerekkor intézményesítése, mára pótolhatatlan része a gyerek életre való felkészítésének. S egyben fontos helyi intézmény – ahol van, ott van értelmiség, van tanító, tanár, van oktatáson kívüli tevékenység, öntevékeny művelődés és kultúra, van „hadra fogható” gyereksereg, bármikor is kell a falunak. Van épület, amelyben nem csak oktatni lehet, van jövő, van hová gyereket szülni, van miért a faluban maradni. Az iskola, mint intézmény megszüntetésével a község saját halálos ítéletét írja alá. Munkáért még lehet utazni, ilyen-olyan engedély csak néha kell, a pénzügyi szolgáltatások ma egy telefonvonalon elérhetőek, de ha a gyereket kell utaztatni – netán átszállással –, s a falu az ingázó szülő és ingázó diák okán hálószobává válik, néhány éven belül kiürül. A fiatalok odébbállnak, s az utolsó lekapcsolja a villanyt. A hetvenes, nyolcvanas évek faluközpontosító gyakorlata erre számos példával szolgál. Emlékszem, 2010-ben a kormányzat azon tanakodott, vajon ki finanszírozza a kistelepülések vízvezeték- és csatornahálózatát. Végül lett rá pénz, mert a kérdés ugyanaz, mint most. Szlovákia meg akarja tartani jelen településstruktúráját, vagy politikai döntéssel változtatni akar rajta? Az uralkodók korában szavazás nélkül döntötték el – ugyancsak Mária Terézia például – áttelepítenek-e 10–20 falut valahonnan valahová. Most kissé körülményesebb a dolog, de attól még legitim politikai cél a községek számának csökkentése. Az ötmilliós Szlovákiában 2927 település van (statisztikai hivatal, 2007), a 200–500 lakosú falvak száma 788, az 500– 1000 lakosúaké 766. Tehát a települések közel fele kistelepülés. Legitim kimondani, hogy hatékonyabb és olcsóbb 800 vagy 1500 településsel kevesebbet fenntartani, közigazgatni. Ezzel nincs baj. De akkor ki kell állni – választások előtt!!! – a polgárok elé, és elmondani, hogy 100 vagy 600 vagy 1000 települést meg akarunk szüntetni. Szeretném látni a Smer 40 százalékos támogatottságának alakulását ezután. De nem legitim erről nem beszélni és hatékonyságra hivatkozva, közvetett, sunyi módon ugyanezt a célt követni.A kisiskolák bezárásának márpedig igenis közvetlen következménye a településstruktúra változása. Erre az oktatási tárcának és a Smer-kormány nem kapott felhatalmazást a választásokon.