Inkvizíció – most?

Aggodalomra ad okot, de minimum ügyetlenségre vall, ha egy politikus állóháborút folytat a sajtóval szemben. Ilyen esetekben ugyanis csak az adott politikus húzhatja a rövidebbet. Vagy azért, mert az effélét előbb-utóbb figyelemre sem méltatják a sajtó képviselői, vagy pedig, a kákán is csomót keresve, állandóan azon munkálkodnak, hogy borsot törjenek az orra alá. Körülbelül egy éve került ilyen helyzetbe a belügyminiszter, egyszersmind a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom) alelnöke, Vladimír Palko. Ő volt az, aki annak idején, Pavol Hrušovskýval, a KDH és a parlament elnökével(!) együtt nyilatkozatembargót hirdetett meg az ország legnézettebb tévéjével, a Markízával szemben. Ahol köztudottan komoly befolyása volt és van Pavol Ruskónak. A bukott gazdasági miniszter szemében – lévén „liberális” pártelnök – már miniszter korában is szálka volt mind a szinte bigott módon konzervatív KDH, mind pedig maga Palko. Aki valóban a „legfundamentalistább” politikusa ennek a pártnak. Rusko tévéje tehát anno, előbb szőrmentén, majd egyre nyíltabban szívatta koalíciós partnerét, s persze a Palko által vezényelt belügyminisztériumot. Tényleg nem múlt el egyetlen híradója sem anélkül, hogy burkoltan, de akár nyíltan is, ne szapulták volna a belügyminisztériumot, különös tekintettel a rendőrségi munkára. Holott, nincsen Szlovákiában olyan elfogulatlan szakértő, de laikus sem, aki el ne ismerné, hogy az elmúlt három év alatt, mióta Palko a belügyminiszter, nagyságrenddel több súlyos bűneset került felderítésre, mint a rendszerváltás óta összesen. Mi sem bizonyítja markánsabban a belügy eredményességét, mint az a minapi közvélemény-kutatás, amely szerint a megkérdezettek közel ötven százaléka bízik a rendőrségben... Palkót és Hrušovskýt épp e tények hergelhették a Markíza ellen. A hadüzenettel felérő embargó, a civilizált társadalmakban kétségkívül párját ritkító gesztusként, aztán automatikusan szembe fordította őket szinte minden újságíróval. Szarvashiba volt! Akkor is, ha az időközben csúfosan lebukott Rusko most már tényleg egyre vadabbul hergeli a Markízát a KDH és a kormánypártok ellen. Hiszen csak a sértettek elhibázott truccpolitikája következményeként kerülhetett sor a KDH szombati kongresszusán arra a palkói elszólásra, mely szerint a szlovákiai sajtó úgy beteg, ahogy van... Elhangzott továbbá, hogy addig tart ez az állapot, amíg a komplett sajtóvonalon az igencsak kívánatos „rebellisek” fel nem váltják a begyöpösödött, alkalmatlan, rosszindulatú tollnokokat...

Olcsó replika lenne e helyütt azt ajánlani a belügyminiszter úrnak, hogy reggelente alaposabban nézzen a tükörbe, mégpedig valamennyi kollégájával együtt... Arra viszont mindenképpen figyelmeztethetnék őt barátai, hogy a kutyát, jellemzően, nem a farka csóválja... Magyarán, normális körülmények között mindig is a sajtó intézménye az, amely a politika, a politikusok fölötti ellenőrzést gyakorolja. Nem pedig fordítva! Akkor is, ha egyes sajtóorgánumok vagy egy-egy kilóra megvásárolható újságíró tevékenységét joggal sérelmezheti némely politikus is. Olyan alaptétel ez, amellyel egyetlen értelmes közszereplő sem mehet szembe. Az efféle szereptévesztés miatt ugyanis előbb-utóbb arra a közéleti szemétdombra kerülhet, amelyre ő maga szánja az erkölcstelen bértollnokokat...