Incidensekre éhes média

„Etnikai leszámolások, nemzeti türelmetlenség, vallási intolerancia, gyűlölködés, magyarverés... Szövevényes, nehéz, mindenekfelett kimondottan kényes témák, melyek egyszersmind magukban hordozzák egy futótűz gyújtólángját” – figyelmeztet írásában Gimpel Tibor, aki szerint a média nagyon káros szerepet játszik, „mert éhes mindenre, ami incidensre szaglik, 32 foggal harap rá, akkor is, ha nincs mire”. Innen táplálkozik a magyarországi páni félelem, mely abban nyilvánul meg, hogy az átutazni vagy látogatóba érkezni óhajtó turista már-már nem tudja, merjen-e Szerbiába jönni, „nem is beszélve, hogy a magyarországi tőkebeáramlásnak az ilyen körítés mennyire kedvez”.

A szerző jegyzetében rávilágít az érem másik oldalára is, amelynek szerinte megkerülhetetlenül fontos eleme az a közeg és közhangulat, ahol mindez akár egyedi incidensek képében, akár jelenségként kezelve előfordul. „Ha az előző rezsim valami igazán károsat okozott, akkor az a nincstelenségen, kilátástalanságon, elszegényedésen túl leginkább éppen a másság iránti intolerancia felfokozásában testesül(t) meg. A véres testvérháborúk hagyatékaként maradt szellemi impotencia, a felfokozott nemzeti indulatok, a kizárólagosság, a perspektívanélküliség mindenütt a világon az extrémek táptalaja, így Szerbiában is” – írja Gimpel Tibor.

A cikk szerzője rámutat arra, hogy korábban is verekedtek szerbek és magyarok, ruszinok, szlovákok, s néhol szinte hagyománya volt az efféle „vitézi játékoknak”, de nem csinált belőle senki sem ügyet, a közösség nem szította a lángot, nem kísérték olyan falfirkák, melyek azt üzenik, hogy ez így van rendjén, és nem voltak politikusok, akik a beszűkült tudatú börtöntöltelékek alá adták volna a lovat.

„Bizonyosnak látszik, hogy amíg ilyen téren pozitív a negatív viselkedés megerősítése, amíg a társadalom gazembereket, háborús gonosztevőket éltet, amíg a hazafit véres kezű hadurak testesítik meg, amíg a gyűlöletszítás politikai propagandájának nemcsak szűk számú szélsőségesek ülnek fel, hanem országos választási győzelemre esélyes párt sokadalma, amíg a rendőrség soraiban pont ezek az elemek vannak túlsúlyban (...), addig építő jellegű diskurzust ebben (és nem csak ebben) a témában nem remélhetünk” – írja Gimpel Tibor, aki szerint az immáron európaiságra esküvő államközösségi vezetőknek meg kell majd felelniük a kérdésre, hogy az emberi jogok mikor válnak a mindennapok gyakorlatává, amiben nemcsak a kisebbségek, hanem a társadalom egésze érdekelt.

A szerző az MTI belgrádi tudósítója