Ide a hanyatló Nyugattal!

A Nyugat tényleg hanyatlik, legalábbis relatív értelemben a többi nagy civilizációhoz, főként a gyorsan feltörekvő ázsiai versenytársakhoz képest. A hanyatlás számos válságtünete jól érzékelhető, legyenek azok gazdaságiak, társadalmiak, erkölcsiek, demográfiaiak vagy akár környezetiek. Ezek kombinációja különböző mértékben van jelen az egyes nyugati országokban. Nincs azzal semmi baj, ha bárki rámutat ezekre a tünetekre. A dolog ott kezd el sántítani, ha a Nyugatot káromlók nem nevezik meg pontosan és komplexen a válságtüneteket és ezek okait, hogy a reális megoldások kereséséről már ne is beszéljünk. Ellenkezőleg, a magyar közbeszédben is elszaporodott kritika kellően általános és elég homályos ahhoz, hogy aktuálpolitikai célokra is felhasználható legyen.  Hogy csak egy válságtünetet említsünk, tény, hogy a nyugati társadalmak komoly demográfiai problémákkal (elöregedő társadalom, csökkenő születésszám) szembesülnek, ami jelentősen rontja az állam finanszírozhatóságát. Csakhogy a termékenység, vagyis a gyermekvállalási kedv még mindig magasabb a legtöbb nyugati országban, mint a mi térségünkben, az államháztartásba befizető eltartók és az abból eltartottak közötti arány pedig kedvezőbb, többnyire jóval kedvezőbb, mint mondjuk Magyarországon. Hatehát megpróbálunk pontosan megnevezni egy válságterületet és megismerkedünk az ottani adatokkal, akkor a reális összehasonlító elemzés nem tud más következtetésre jutni, mint hogy rosszabbul állunkahanyatlóNyugatnál(vagy annaktekintélyes részénél).   Az ilyen „aprópénzre váltott” megközelítés természetesen a gazdaság terén hozza ki a legnagyobb különbségeket. Mert igaz, hogy számos nyugati ország közpénzügyei fenntarthatatlanok és adóssághegyeket görgetnek maguk előtt, de lakosaik életszínvonala jóval magasabb a hasonlóan eladósodott magyarokénál. Valóban fennáll a veszélye annak, hogy a nyugati államok egész sora válik fizetésképtelenné, csak az a gond, hogy egy ilyen csődhullám esetén Magyarország az elsők között dőlne be vagy szorulna mentőövre. A tárgyilagos megközelítés azonban zavaró lehet azon politikusok számára, akik sikertelen politikájuk következményeit próbálják leplezni a bűnbakkereséssel, s az aktuális bűnbaknak a különböző nyugati intézményeket (az uniótól a valutaalapig) kiáltották ki. Ráadásul így szembemennek azzal az ezeréves hagyománnyal, hogy (szerencsénkre) felelős magyar politikus mindig a Nyugathoz szeretett volna felzárkózni és csatlakozni. Most szerencsétlenségünkre (nem először) a Nyugatból ellenséget igyekeznek gyártani. Ehelyett inkább a válság okainak kezelésén törhetnék a fejüket, de ez persze sokkal összetettebb feladat az olcsó, populista bűnbakkeresésnél.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója