Huszita kontra katolikus

Klaus azt állítja, hogy a felek által 2002 nyarán aláírt, de a cseh parlament által tavaly májusban elutasított dokumentum egyértelműen hátrányos a cseh állam számára. „A szerződést mai változatában én sem vagyok hajlandó aláírni. A Cseh Köztársaság számára így nem elfogadható, hátrányos” – fejtette ki Klaus abban a levélben, amelyet Cyril Svobodának küldött. A kereszténydemokrata külügyminiszter ugyanis nemrég jelezte, hogy a szerződést változatlan formában ismét a parlament elé kívánja terjeszteni. A köztársasági elnöknek számos kifogása van a szerződéssel szemben. „Alapvetően az, hogy úgy véli: a szerződés előnyöket biztosít a Vatikánnak a cseh állam kárára” – mondta újságíróknak Vít Kolář külügyi szóvivő. A cseh köztársa-sági elnöki iroda honlapján nyilvánosságra hozott levélben Klaus nem kevesebb mint tizennégy pontban emelt kifogást a dokumentum szövege ellen. A levélből egyértelműen kiolvasható, hogy az államfő a Vatikán iránti szervilizmussal vádolja a kereszténydemokrata Cyril Svoboda vezette külügyminisztériumot, amely szerinte a szerződés elfogadásával olyan helyzetbe juttatta a Cseh Köztársaságot, amelybe a nemzetközi jogszabályok egyáltalán nem kényszerítették.

Klaus mindjárt a dokumentum elvi bevezetőjébe beleköt, s visszautasítja azt a megfogalmazást, hogy a cseh államnak és a katolikus egyháznak több évszázados közös történelme van. Szerinte legfeljebb arról lehet itt szó, hogy a múltban egymás mellett létezett a cseh állam és a katolikus egyház. Hibásnak tartja azt a mondatot is, mely szerint a szerződő felek egyetértenek abban, hogy Csehországban érvényesül a vallásszabadság. „Ez úgy néz ki, mintha a Szentszéknek valamiféle kiemelt joga lenne megítélni a vallásszabadság mértékét egy szuverén államban” – jegyzi meg Klaus. Elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy a dokumentumban Csehország bizonyos módon elkötelezi magát, hogy a lehető leghamarabb rendezi a korábban az állam kezébe került egyházi vagyon kérdését. „Ez Csehország belső problémája, s itt nincs mit ígérgetni” – véli Klaus, aki levelét Vladimír Špidla kormányfőnek, illetve Miroslav Vlk prágai érseknek is elküldte. A Týden című politikai hetilap találóan azt írta, hogy a levéllel a huszita Václav Klaus támadást intézett a katolikus Cyril Svoboda külügyminiszter ellen. Köztudott, hogy kettejük viszonya nem a legjobb. A Mladá fronta Dnes jegyzetírója, Bohumil Doležal szerint Klausnak jogi szempontból valószínűleg sok mindenben igaza van, de az államfő a Vatikánt illetően még a múltban él. A protestáns csehek számára akkoriban a katolikus Vatikán ellenség volt. „Ma az lenne a helyes – véli Doležal –, ha Klaus úgy kezelné a katolikusokat, mint egy kisebbséget, amellyel szót kell érteni, s amellyel együtt kell élni.” Megfigyelők úgy látják, hogy Klaus a levél közzétételével elsősorban belpolitikai célokat követ. Látja, hogy a Špidla-kormány népszerűsége egyre csökken, ezért megpróbálja a sajátjáét növelni. A választott téma olyan, hogy a többnyire ateista és vallási szempontból langyos Csehországban ezért szinte senki sem fogja bírálni az államfőt, inkább egyetértésre, támogatásra számíthat. S Klaus minden bizonnyal nagyon is tudatában van ennek. A Prága és a Szentszék kapcsolatait, illetve a katolikus egyház csehországi jogállását szabályozó szerződést 2002 nyarán írták alá többéves tárgyalássorozat után. Tavaly májusban a parlament azonban nem hagyta jóvá. A képviselők egyebek között azt kifogásolták, hogy a szerződés révén a katolikus egyház – az országban működő többi történelmi egyházhoz viszonyítva – kivételes helyzetbe kerülne és többletjogokat kapna, ami szerintük megengedhetetlen és sérti Csehország érdekeit. Csehország a posztkommunista államok között azon kevesek közé tartozik, amelyek még 15 évvel a rendszerváltás után sem rendezték viszonyukat a Vatikánnal és a katolikus egyházzal. A csehek többsége ma ateistának vallja magát, s a katolikus egyház súlya a társadalomban kicsi.