Húsvét reszpirátorban
2021. április 6. 08:00

„Zöld erdőben jártam, járáshatárt láttam, ha át találom lépni, meg fognak büntetni” – mormoltam magamban, miközben az idei húsvét által felvetett, szokatlan kérdéseken rágódtam. Persze tudtam, hogy nem lesz itt locsolkodás: felelős állampolgárként az elmúlt évet többnyire a négy fal között töltöttem, csak akkor mozdultam ki, amikor elengedhetetlen volt, mégis, húsvét közeledtével felmerült bennem néhány égető kérdés. Például, meglocsoljam-e az antigéntesztelő helyen dolgozó hölgyeket, akikkel az elmúlt pár hónap során szociális interakcióim zöme zajlott?
Vagy: az FPP2-es vagy a KN95-ös reszpirátor nyomja el jobban a szomszéd bácsi gyomorforgató pacsulijának szagát?
A tesztelőállomás húsvétkor nem üzemelt, így ez a kérdés önmagától megoldódott.
Egy éve szintén húsvétra időzítve jelent meg életünkben az első komolyabb lezárás, akkor még elég komoly pánikot keltve, WC-papírért egymást maró embereket és kifosztott polcokat hagyva az üzletközpontokban. Azóta azonban megszoktuk a pandémiát, mindennapjaink részévé vált, és sajna, egyelőre nem nagyon látni, hogy a közeljövőben megszabadulnánk tőle. Problémák a vakcinákkal, új vírusmutációk, de mi tűrünk és kibírjuk, magunkban pedig átértékeljük az összes eddig látott katasztrófafilmet.
Lám, a világvége dögunalmas is lehet.
Az elmúlt egy évben sokat tanultunk magunkról. A járvány sokakból a legjobbat hozta ki: önkéntesek, orvosok, nővérek, egészségügyi dolgozók, tudósok, autós futárok, elárusítók hada állt helyt és áll csatarendben azóta is. Kizárólag nekik köszönhetően tudtuk egyáltalán kihúzni és elképzelni, hogy van fény ennek az alagútnak a végén.
Persze bőven akadnak negatív példák is. A gazdasági különbségek még élesebbek lettek: aki gazdag, az külföldön üdült, síközpontokba járt, a kijárási tilalom alatt furikázta a barátnőjét állami limuzinban, előretolakodott az oltásért. Miközben aki szegény, az a járást sem hagyhatja el, örül, ha van munkája, és nyomorog a kis lakásában, ahonnan csak bevásárolni jár ki.
A képmutatásban élen járnak bizonyos politikusok, akik végig az életek védelméről beszéltek, de csak annyit értek el, hogy egy év alatt magukra omlasztották a saját kormányukat. Aztán bolondok napján – az időzítés egyszerűen tökéletes – bemutatták az új, átalakított, vagy inkább újrahasznosított kormányt, és volt képük új kezdetről, felelősségről és megbocsátásról papolni. Én értem, hogy ez a rekonstrukció volt a legkisebb rossz, de ne akarják már valamiféle hőstettnek beállítani.
Ez nem eredmény, ez a minimum.
Szóval kívánom mindannyiunknak, hogy ez a húsvét a korlátozások és reszpirátorok ellenére hozza el a kívánt újrakezdést, szimbolikus és minden más értelemben is. Remény és feltámadás. Már épp itt az ideje.
Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.
Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.
A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.
Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.