Horgászlesen

Délután már egy törölközőt se lehet leteríteni a parton. Lehet vízibiciklizni, lángost enni, fagyizni, szóval azt szoktam mondogatni az ismerősöknek, hogy felesleges nyaralásra költenem, hiszen minden ott van az orrom alatt. (Jó szöveg, páran még irigyelnek is, fel sem merül bennük, hogy azért nem utazom sehová, mert nem telik rá). Sokan lehetünk így, mert a fürdőzők május végétől szeptember közepéig ellepik a partot. És nemcsak egymással, hanem a horgászokkal is harcot vívnak a legjobb helyekért a fák alatt. Az győz, aki előbb érkezik. A horgászok különös teremtmények. Nem vonzzák őket a hűs habok, és sokkal több cuccot cipelnek ki, mint a fürdőzők. Sokáig úgy tudtam, egész nap csendben kell gubbasztaniuk. Nos, egy-egy forró napon akkora a zaj a parton, hogy telefonálni is nehéz, nem még horgászni. Ráadásul a víz tele van hangos pancsolókkal, gyakran fél méterre is megközelítik a damilt. A horgászoknak azonban szemük se rebben, nem hisztiznek, ücsörögnek tovább és szopogatják a dobozos sört. Arra is gondoltam szánakozva, hogy talán nincs mit enniük, vagy nem engedhetik meg maguknak a fagyasztott halat a hipermarketből, ezért olyan kitartóak. De vannak, akik miután kellően kiörvendezték magukat, visszadobják a halat és újra kezdik az egészet.

Már amikor közelednek, látni az arcukon azt a különös csillogást, ami a fagyizó előtt sorakozók arcán szokott megjelenni. Ez egy sport, a megszállottak sportja. Olyan szakkifejezéseket használnak, amiket egyszerű halandó nem érthet. Hümmögve méregetik egymás botját.

Botokból akkora a választék a szaküzletekben, mint sítalpakból, és akkor még nem beszéltünk a kiegészítő kellékekről. A horgásztörténetek pedig külön misét érdemelnek. Az ember nem is gondolná, mennyi kalandban van részük, pedig látszatra csak ülnek a parton. (Ekkorát fogtam, ilyen és ilyen bottal, csalival, így és így fárasztottam stb.)

A horgásztörténetek iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány Szily László Etetés című könyve, úgy húsz éve jelent meg Magyarországon, beszerezni ma már nehezen lehet. Azért próbálják meg, fetrengni fognak a röhögéstől. A kedvenc sztorim, amikor a főhős Portugáliában próbálkozott, sportos mozdulattal bedobta a horgot, melyet egy sirály kapott el a levegőben. Aztán hal helyett madarat kellett fárasztania, jó hosszúra és látványosra sikeredett a performansz, a japán turisták nagy örömére…