Holokauszt Emléknap

Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította Holokauszt Emléknappá az ENSZ-Közgyűlés. Az egyhangú határozat hangsúlyozza „az emlékezés kötelességét” és a „tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő tömeggyilkosságok történetét.

A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programja az akkori zsidó népesség számát mintegy harmadára csökkentette. Hitler 1941 őszén határozta el a „végső megoldást”, azaz az európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (görög eredetű szó, jelentése „tűzben elégő áldozat”) nevezett népirtásnak mintegy kétszázezer a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékkal élő is áldozatul esett.

Az Oswiecim (Auschwitz) melletti „halálgyárat” Lengyelország német–orosz leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A tábor bejárata felett tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). Auschwitzban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat.

Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el ciángázzal (cyklon-B). 1943 márciusában megkezdődött az iparszerű népirtás: üzembe helyezték a négy krematóriumot. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai szerint a táborba hurcoltak – nem a megöltek – száma 1 041 000 volt, Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Franciaországból 69 000, Hollandiából 60 000, Szlovákiából 27 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak ide. Az akkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70–75 százalékukra az azonnali halál várt, ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek.