Hol drágák az ügyvédek?

Pozsony. Bár az ügyvédek általában drágák, ha valaki bíróság elé kerül, mégis a segítségüket kéri. Ugyanis az az összeg, melyet kifizet tiszteletdíjként, lényegesen kisebb annál, melyet elveszítene, ha nem szakember képviselné az érdekeit. A Szlovák Ügyvédi Kamara hivatalos adatai szerint Szlovákiában jelenleg 4099 ügyvéd dolgozik. A nevüket, címüket és telefonszámukat tartalmazó teljes jegyzéket a szervezet hivatalos honlapján, a www.sak.sk cím alatt találják meg. Nyomtatott változatban csak ügyvédeknél és bíróknál van, szabadon nem lehet hozzájutni. Aki jogi képviselőt keres, s korábban még nem vette igénybe egyetlen jogász szolgálatait sem, a megfelelő személy kiválasztásakor legfeljebb mások tanácsaira vagy a véletlenre hagyatkozhat. A kamara azonban garantálja: bárkit választ is, megbízható szakértőt kap. Gondja esetleg akkor akadhat, ha olyan ügyvédet keres, aki a jog csak egy bizonyos területével foglalkozik – például kizárólag válópereket vállal. Szlovákiában még ugyanis nincs annyi szakosodott ügyvédi iroda, mint külföldön. „Néhány ügyvédről tudjuk, bizonyos területtel többet foglalkoznak, de nem lehet leszögezni, hogy kizárólag csak egy bizonyos témára szakosodtak volna. Mindenki mindennel foglalkozik” – magyarázta Nadežda Ondrišová, a kamara szóvivője. Specializált ügyvédeket csak a nagyobb ügyvédi irodák alkalmaznak. A legnagyobb különbségek az árban vannak. Általában érvényes, hogy minél gazdagabb egy régió, annál többet kérnek az ügyvédek is. Pozsonyban vannak a legdrágább jogászok – az árakat elsősorban a gazdag kliensek emelték a csillagos égig. Például egy fővárosi ügyvéd külföldi ügyfelétől egy összetett per esetében akár 150 eurós (5850 korona) óradíjat is kérhet, más városokban ez lényegesen kevesebb. A miniszteri rendeletben előírt összegeknél csak abban az esetben kérnek többet, ha a kliens ezt megengedheti magának. Az ország egyik legismertebb ügyvédje, Ján Čarnogurský egykori igazságügyi miniszter például a miniszteri rendeletben meghatározott összeget számlázza. A szegényebb régiókban elképzelhetetlen lenne, hogy ilyen árakat kérjenek, sok esetben még a rendeletben meghatározott összegnél is kevesebbet számláznak. A rendeletben meghatározott árakat legfeljebb felére csökkenthetik. (dem, s)