Hány botrány kell még?

Lehet, érdektelen a téma, amikor főügyésztől, kerekasztaltól meg munkajogtól hangos a közbeszéd, de nem állhatjuk meg, hogy ne szóljuk: a szerzői jogvédő szövetség (SOZA) immár sokadik esete a lököttséggel kis hazánkban szimptomatikus jellegű, és egyéb visszásságok megvilágításárais alkalmas. 

Első körben maga a botrány. A szerzői jogvédő igazgatója figyelmeztette az érettségiző diákokat, hogy a szalagavatón elhangzó dalok után illik jogdíjat fizetni. A közösségi portálokon elszabadultak az indulatok, mindenki Repčík fejét követeli, jóformán hülyét csinálva a direktorból. Pedig csak egy hibát csinált: egy rosszul értelmezett szabályozást még rosszabbul kommunikált. Volt tévéigazgató esetében már ez is elegendő bűn, de hagyjuk, mert lehet, hogy ez esetben nem a SOZA igazgatója ül fordítva a lovon.  A szellemi jogok birtoklása, a jogdíjak fizetése, beszedése, önmagában izgalmas téma. De! Az igazgató arra figyelmeztetett, hogy a szalagavató nyilvános rendezvény, az ott elhangzott szellemi termékek (izgató úr,nemcsak a zeneiek)jogdíjkötelesek. Madarič miniszter viszont visszaszólt, hogy a szalagavató nem nyilvános rendezvény. Nos, a szalagavató nyilvános rendezvény. Akármennyire akarjuk zártnak tekinteni, ott 30, 80 vagy 200 ember tartózkodik, próbáljanak meg például szalagavatón valakit hangosan rágalmazni, a bíróság döntése büntetőperben előre borítékolható. No de nem nyereségorientált nyilvános rendezvény. A jogvédelem egyik, ha nem legfontosabb alapja, hogy fizet, aki másnak a szellemi tulajdonából hasznot húz. A szalagavatón (pénzért) játszó zenekar a SOZA szerződéses partnere, és fizet, gyakran saját számaiért is. A nyilvános szórakozóhely, ha ott van a rendezvény, szerződéses partner, és fizet. De a műsort készítő diák, annak könnyekben úszó szemekkel meghatódott szülei, a tanárok nem profitálnak semmilyen szellemi termékből, jobbára csak kiadásaik vannak, tehát nem partnerek és nem alanyai a szerzői jogvédelemnek. Ezt kellett volna Repčíknek elmagyarázni, ezen túl a miniszter inkább valóban ne szóljon bele egy független intézménydolgába. Node, a SOZA nem független közintézmény.  A szerzői jogvédő civil szervezet, amely licenc alapján bizonyos állami feladatokat is ellát, de a szerzői jogvédelmet tagjai megbízása alapján végzi. Szlovákiában, alkotmányos aggályokat ébresztve, büntet. Nem állami szerv, tehát nem büntethet, legföljebb megkérheti a bíróságot, hogy kötelezze a renitenskedő nem fizetőket kötelességeik teljesítésére. Itt van a kutya elásva! Kis hazánkban egy nem állami szerv büntet. Ha hülyeséget csinál, csak akkor szólnak rá, ha már nagy a baj – lásd a kulturális miniszter jogértelmezését. De a fura, nem feltétlenül alkotmányos és jogszerű állapot marad. A jogértelmezés bizarr módozatainak efféle megjelenése talán idegesítőbb, mint a főügyész kinevezésének elmaradása, de éppen ebben hazai jogviszonyainkra jellemző. Hány botrány kell még?