„Ne kérdőjelezzük meg a szerzői jogvédelmet”

Miért került annyira negatív fénybe a SOZA az utóbbi időben? A szervezet a róla szóló törvény alapján védi a zenei szerzők jogait, tehát a szabályok világosak.

Egyrészt a sajtó miatt. Amikor a médiák írnak a SOZA-ról, szeretik elfelejteni, hogy működik még egy sor más jogvédő szervezet, például a LITA, az OZIS vagy a Slovgram. A felmerülő problémák sok esetben őket is érintik. A másik ok, hogy a SOZA a popzenészeket is képviseli, és ők a legláthatóbbak a zenei életben. Jó lenne továbbá egy új törvény, amely pontosabban értelmezhető. Hogyan lehetne változtatni a SOZA társadalmi megítélésén?Többet kellene beszélni a szerzői jogokról. Az ugyanis mindenkinek evidens, hogy a boltban a kifliért fizetni kell. De nem a földműves áll a bolt bejáratánál, sem a pék, meg a malom tulajdonosa, hogy a vásárlótól elkérje a saját, valahány centnyi részesedését, hanem tudomásul veszik, hogy a struktúra így működik, az ő érdekükben is. A termelőhöz pedig, aki nélkül a kifli nem jöhetett volna létre, a saját részesedése valamilyen formában eljut. Ugyanezek a szabályok érvényesek a szellemi termékekre is. A jogvédő ráadásul nem működik ennyire üzletiesen, mert nem termel saját hasznot, csak azért von el pénzt, hogy apparátusát működtetni tudja. A kifliről viszont a pék, és a boltos is leveszi saját nyereségét. Vladimír Repčík, a SOZA nemrég lemondott elnöke azt írta, a szalagavatókért is fizetni kell, mert ott is szól a zene. Mire a kulturális minisztérium közbeszólt, hogy mégsem. Mi az igazság?Nálunk a szerzői jogi törvény pontosan nem definiálja, mi minősül nyilvános rendezvénynek. Ha a minisztérium úgy dönt, hogy a szalagavató nem az, akkor a SOZA-nak ezt el kell fogadnia, ugyanis a jogvédő működését a tárca engedélyezi. A 2014–15-re ígért új szerzői jogi törvény valószínűleg ezt a területet is konkretizálni fogja. Az én személyes véleményem, hogy az iskolák nevelői funkciót látnak el, nem biztos, hogy rendezvényeiket kell terhelni ilyen illetékekkel. Náluk a szervezésben a profit áttételes módon sem játszik szerepet, ellentétben például egy termék- vagy egy divatbemutatóval. A mostani törvény ezekről nem rendelkezik?Csak nagyon általánosan. Ez a jogszabály 2004-ből való, azóta új uniós normák jöttek. Jelenleg uniós szinten például egy olyan törvény készül, amely a szerzői jogok internetes védelmét érinti. Ezt majd szintén alkalmazni kell a szlovák jogrendben is. Egyébként a német jogvédő (GEMA) azt írja, hogy a zene bármilyen felhasználásáért, amely nem a magánszférában történik, pénzt lehet kérni. Mert ha kikerül a magánszférából, akkor az már nyilvános rendezvény. Ebben az értelmezésben a szalagavató sem lenne kivétel. Ehhez az emberek nincsenek hozzászokva.Ez csak nevelés kérdése. Németországban például nem is engedik fellépni a művészt, amíg nem adja le a nyomtatványt, amelyen szerepel az, hogy melyik szerző milyen művét használja fel. Hogyhogy ez náluk működik?Gondok ott is vannak. A német jogvédő, a GEMA egyik közgyűlésén megváltoztatták a kulcsot, amely szerint a kluboktól a pénzt kérik, mire a Berliner Zeitung cikksorozatban taglalta, hogyan likvidálja ez az intézkedés a klubkultúrát. A vége az lett, hogy leültek, és mindkét félnek elfogadható szabályokban egyeztek meg. Ha változás van valahol, az mindig tiltakozással jár. Ha a média a szerzőt próbálja védeni, az nagyon jó dolog. Végül is az újságírók is szerzők. De a legjobb az, amikor ezt felkészülten teszi, és nem a jogvédelem alapjait kérdőjelezi meg.A teljes interjú pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.