Hálózatépítés uborkaszezonban

A polgármesterek és helyi képviselők helyzete annyiban eltér az első vonalas politikusokétól, hogy nem feltétlenül kell kötődniük szorosan egy párthoz. Gyakran ezért nem is kötelezik el magukat, miközben maguk a pártok a káderépítés egyik fontos fázisának tartják ezt az időszakot, hiszen az politikai jövőjüket is nagyban meghatározhatja. A helyi független káderekért meg kell küzdeni – az állítás különösen igaz az egymással versengő jobboldali pártokra. Ha megnézzük az előző négy év eredményeit és párthovatartozás alapján osztályozzuk a polgármestereket, helyi képviselőket, a parlament összetételéhez viszonyítva meglehetősen nagy eltéréseket tapasztalunk. Minden harmadik polgármester függetlenként indult, a helyi kádereket tekintve nagy a Smer túlsúlya, s az egykori HZDS-es tisztviselők, az örökös helyi politikusok sem tűntek el.

A déli régiókban az MKP és kisebb mértékben a Híd jelenléte meghatározó, miközben a szlovák jobboldal hagyományosan gyengének számít a településeken, kivéve a nagyvárosokat. Kiépült struktúrája a két, hagyományosnak is tekinthető jobboldali pártnak, a KDH-nak és az SDKÚ-nak van. Viszont az újabb pártok sokszor vállaltan nem is akarnak mélyebben belefolyni a sok pénzt és erőforrást igénylő helyi politikába, ez azonban alaposan visszaüthet. Ugyanis ha helyi szinten nincsenek eredményes politikusok, akikből válogatni lehet, lassan kifogy a párt káderállománya, vagy csupán hiteltelen, valós támogatás nélküli személyekre hagyatkozhat. Ezt az utat járja például az eleve rétegpártként, exkluzív tagsággal rendelkező SaS, amely Richard Sulík Brüsszelbe menekülésével végleg kikophat a hazai politikából. Az Egyszerű Emberek a laza, kötetlen szerkezete miatt nem alkalmas arra, hogy kiépítse helyi bázisait – legfeljebb egyes aktivisták és jelöltek népszerűségére hagyatkozhat.

Az idei helyhatósági választások ugyanakkor kulcsfontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy a két legújabb jobboldali, akár tényezővé válható párt megveti-e a lábát a régiókban. Daniel Lipšic Novájáról minden bizonnyal inkább a városok kapcsán hallunk majd, de Radoslav Procházka és a Sieť sorsa érdekesebb fordulatot vehet. Fő koncepciója ugyanis – annak ellenére, hogy máig nem tudjuk pontosan, mit akarnak Procházkáék – elvileg komolyan épít a regionális jelenlétre, a közösségépítésre és a politika új, emberközeli dimenziójára. Ezért számára kiemelten fontos a helyi támogatottságmegalapozása– viszont a tehetséges és politizálni akaró káderek nagy részét már elszippantotta valamelyik párt. Procházkáék válasza a dilemmára kétirányú. Egyrészt függetleneket próbálnak bevonni, másrészt egy általános deklarációval megnyitják a pártot a helyi politikusok előtt. A stratégia megalapozottsága és sikere is kérdéses, de érdemes lesz figyelni, mire jutnak vele, mennyire lesz sikeres a hálózatépítés.