Halló, doktor úr, van egy perce?

Ezért is volt jó látni, hogy az Eperjes megyei önkormányzat saját információs központot hozott létre, ahol azoknak a hívását várják, akik nem tudták elérni a körzeti orvosukat. Tíz végzős orvos- és fogorvoshallgató segíti ezt a munkát. A Covid-19 otthoni kezelésével, a betegség leküzdésére alkalmas gyógyszerekkel, vitaminokkal és a véroxigénszint helyes mérésével kapcsolatos kérdésekre egyaránt válaszolnak. Azt nem tudni persze, hogy ezek a vonalak mikor válnak majd foglattá, a többivel együtt, de tesztelni biztosan nem fogjuk. Nem vesszük el a lehetőséget azok elől, akiknek igazán fontos lehet egy ilyen hívás.

Ha valaki sztrókot kap, a tünetek jelentkezésétől számítva négyórás az az időablak, amíg van esély az agyat ért károsodás hatékony kezelésére. Ezen túl gyakran visszafordíthatatlanokká válnak a károsodások. A szélütés gyógykezelésének, a vérrögoldásnak vagy a modern katéteres vérrög-eltávolításnak is sokéves gyakorlata van már. Mégis, számtalanszor előfordul, hogy a hozzátartozók nem ismerik fel a szerettükön jelentkező tipikus tüneteket. A beteg késve kerül kórházba, hosszú rehabilitációs folyamat vár rá, és örülhet, ha nem tolószékben kell leélnie a hátralévő életét.

A Covidot még csak most tanulja a világ, de itt is lehet egyféle időablak, bizonyos mutatókat figyelembe véve, amin belül szintet kellene lépni a kezeléssel. Itt is keletkezhet utóhatás, neve is van már, poszt-Covid, ami hosszú távon ronthatja az életminőséget. Ezért minden egyes kezdeményezésnek csak örülni lehet, ami azt szolgálja, hogy az orvoslás hiteles adatai, az eddig megszerzett tapasztalatok minél hamarabb eljussanak az emberekhez. Hogy tájékozottabbak, felkészültebbek legyünk, segítséget, tanácsokat, kapaszkodót kapjunk. Ilyen a maga módján a pár eperjesi orvostanhallgató callcenteres projektje is.

Miközben világháló köt össze sok milliárd embert az Északitól a Déli-sarkig a digitális szupersztrádákon, és a pillanat töredékrésze alatt eljuthatna hozzánk minden fontos információ, mi mégis hajlamosak vagyunk a magunk kis buborékában élni. Nem nézünk fel. Amikor muszáj lesz, és olyan pofonegyszerű dologgal próbálkozunk, mint fölhívni a körzeti orvost, talán még az is lehetetlen küldetéssé válhat. És nem is az orvos hibája, nem is a mi hibánk lesz, ha meghiúsul a hívás. Az élet hozza.

Bonyolult napok elé nézünk.