Halálos méreg a Putyin-doktrína

MTI-ÖSSZEFOGLALÓ

Timothy Garton Ash brit történész a The New York Times napilapban felidézte azt a 20 évvel ezelőtti szentpétervári kerekasztal-beszélgetést, amelyen rajta kívül részt vett mások mellett az akkor még az orosz város helyettes polgármestereként szolgáló Putyin is. Az értekezlet, amelynek teljes átiratát közzétették a német szervezők, Ash szerint akkor vált figyelemfelkeltővé, amikor a zömök és „irritáló” politikus elkezdett beszélni. Moszkva önként hatalmas területekről mondott le a volt szovjet tagköztársaságok javára, beleértve olyan térségeket is, amelyek történelmileg mindig is Oroszországhoz tartoztak – hangoztatta 1994-ben Putyin, aki a Krímre vagy Észak-Kazahsztánra gondolt. Oroszország nem hagyhatja sorsára azt a 25 millió oroszt, aki jelenleg külföldön él. A világnak tisztelnie kellene az orosz állam és az orosz nép, mint nagy nemzet érdekeit – húzta alá felszólalásában a néhány évvel később elnökké avanzsált politikus. A történész szerint kevesen gondolták volna akkor, hogy 20 év elteltével minden orosz „koronázatlan cárja” majd erővel ráteszi a kezét Krímre, titokban erőszakos konfliktust gerjeszt Kelet-Ukrajnában és az „orosz világgal” kapcsolatos 19. századi „népi vízióját” nyíltan egy 21. századi állam politikájaként népszerűsíti. Az eredmény: ma a Kreml a Nyugat által életre hívott és az ENSZ által szentesített humanitárius elvnek, a „védelmi felelősség” doktrínájának a saját szája íze szerinti, elferdített változatát hirdeti. Putyin ennek alapján ragaszkodik ahhoz a tézishez, hogy Oroszország felelőssége a külföldön élő összes orosz megvédése, és ennek megfelelően el is dönti, kikről van szó.

A felvázolt Putyin-doktrínával kapcsolatban Ash megjegyezte, hogy világszerte számos olyan ország van, amely sajátjának tekint külföldön élő polgárokat. Mi lenne, ha a délkelet-ázsiai országban élő kínai kisebbségek diszkrimináció és népharag céltáblái lennének, és Kína anyaországként gyakorolná a védelmi felelősség putyini népi változatát? – tette fel a kérdést a történész. A cikkíró szerint ahhoz, hogy világos legyen, miért elfogadhatatlan az orosz államfő krími vagy kelet-ukrajnai fellépése, arról kell egyetértésnek lennie, melyek egy anyaország törvényes jogai és felelősségei. Ash ezzel kapcsolatban példaként említette útlevelét. Ebben még mindig az a régi formula szerepel, hogy „őfelsége a brit királynő” külügyminisztere kéri és elvárja a külföldi hatalmaktól, hogy „akadálytalanul” engedjék át (a határon) a dokumentumban megnevezett személyt. Ez azt is jelenti, hogy ha az illető külföldön bajba kerülne, az anyaország ténylegesen is kérné az útlevélben foglaltak érvényesülését – jegyezte meg a történész.

A témában ennél lényegesebb momentumként említette Ash, hogy Lengyelország nemrég aggodalmának adott hangot a Litvániában élő lengyel ajkúak helyzete miatt, Magyarország pedig útlevelet és szavazati jogot ajánlott a szomszédos országokban élő és a magyar nép részét képező polgároknak. A cikkíró kitért a maláj utasszállító repülőgép lelövésére. Szerinte éppen a védelmi felelősség Putyin-féle etnikai verziója által teremtett ellentmondások és kétértelműségek vezethetnek ilyen katasztrofális eshetőségekhez.