Hagyjuk a rozsnyóiakra!

Rozsnyóiak voltak panaszkodni Csáky Pálnál. Újra. Mert csináltak már ilyet: a hatalomnál kerestek megoldást arra, amire helyben kellett volna találniuk. Illetve csak egyszeruen betartaniuk a konszenzussal, demokratikus módon elhatározottakat. Na, de ez a közelmúlt. Ami ugye hordoz bizonyos tanulságokat, de amint a friss példából látjuk, annak késobb semmi haszna.

Csáky Pál személyesen sok mindent hallhatott volna a rozsnyói magyar ügyekrol (valamit biztos a Kossuth-szobor sorsáról is, merthogy azzal, akörül itt az elmúlt tizenöt évben folyamatosan történt ez-az; sok szép és jó is) 1999-ben, amikor hivatalos látogatást tett a Rozsnyói Járási Hivatalban és mikor ezt a jelenlétet kihasználva rövid találkozót kértek tole a rozsnyói magyar szervezetek képviseloi. De velük akkor nem akart találkozni. Nem igen volt kíváncsi a helyi magyar dolgokra, sikerekre. És ilyen találkozóra azóta sem került sor. Ám most egyszer csak nagy dérrel-dúrral neki a Kossuth-szobornak! S mindezt talán egy embernek a lelki szegénységét bizonyító, s erre a hatalomnál gyógyírt váró hozöngésére reagálva. Nagy pénzeket kínálva. Szenzációt fabrikálva az ügybol. Amit nem kormány- és Csemadok-szinten kell elsosorban kezelni.

Kossuth Lajos rozsnyói szobráról a rozsnyói magyarságnak (képviseloi az elmúlt hónapokban találkoztak néhányszor az ügyben) s Rozsnyó város önkormányzatának kell egy – a helyi viszonyokat figyelembe vevo –, minden szempontból megfelelo döntést hoznia, méltó köztéri helyet találni. A rozsnyói Kossuth-szobor ügye (még ha igencsak csábító is ez a lehetoség) nem szabad, hogy most, vagy akár késobb, olcsó politikai játszmák színtere legyen. Nagyon rossz lenne, s az ügynek csak ártana, ha ebbol bárki holmi villogási lehetoséget kreálna magának.

Nos, várjuk hát meg inkább, mire képes a fent említett helyi tényezo, s ne akarjuk szédíteni a Rozsnyón szegénységben éloket nagy pénzekkel. Nem tesz ez jót senkinek, de nekik foleg nem. A Kossuth-szobor régóta óhajtott felállítása ugyanis nem pénz kérdése. Száz évvel ezelott sem hatalmi szóra, fentrol ígért nagy pénzekbol jött létre. Helyi, gömöri kisemberek közadakozásból állították fel a szobrot. Bízzuk ezt az ügyet (s ne engedjünk a kísértésnek) most is rájuk. Mert ha nehéz is Kossuth Lajos rozsnyói szobrának harmadszori felállítása, akkor lesz sikeres, ha azt a helyiek – jó értelemben – megszenvedik, s magukénak érezve tudnak érte összefogva kiállni.

Ambrus Ferenc

Rozsnyó