Háború szlovák módra

Az elmúlt hónap folyamán sokat változott a közvélemény hozzáállása a szélsőségesekhez. Daniel Tupý meggyilkolása lázba hozta a fiatalságot csakúgy, mint minden jóérzésű polgárt. A rendőrséget érő kritikák hatására a korábban érdektelen hatóságok több figyelmet szenteltek a problémának, és egyszerre csak kiderült, hogy az országban a színfalak mögött csendes háború zajlik az esti utcákon. Pozsony utcáit láncokkal, késekkel hadonászó szkinhedek vagy éppen bőrfejűekre vadászó maszkos antifasiszták lepik el. Vidéken a helyzet annyiban rosszabb, hogy a bőrfejűek akadálytalanabbul garázdálkodhatnak. Az utcai konfliktusoknak persze megvannak a maga áldozatai, de a sértettek vagy félnek feljelentést tenni, vagy pedig a rendőrség tehetetlensége akadályozza az ügyek felderítését. Persze nem kimondottan használ a szélsőségesek elleni eredményes fellépésnek az sem, hogy a szemtanúk is hajlamosak egy verekedésnél az utca másik felét böngészni – addig legalábbis, ameddig nem őket ütik.

A rendőrség a közfelháborodás hatására kénytelen volt valami érdemlegeset is tenni, Palko belügyminiszter a jó kereszténydemokrata hagyományok szellemében menesztett, intézkedett és meghirdette a keresztes hadjáratot az újfasiszták ellen. Úgy néz ki, hogy az intézkedések hatására a mindeddig tehetetlen rendőrség egy kicsit megemberelte magát, és (legalábbis néhány hétig) jóval nagyobb vehemenciával lép majd fel a bőrfejűekkel szemben. Néhány erőszakoskodót talán még el is ítélnek, és az éjjeli utcára is abban a tudatban merészkedhetünk ki, hogy nem ismerjük meg a bakancs rosszabbik oldalát.

Nem biztos persze, hogy a rendőri intézkedések hatásosak lesznek hosszú távon is. Az igazi sikerhez nem elég az, ha a hivatalos szervek lépnek fel az erőszakoskodók ellen, sokkal inkább egy általános szemléletváltásra van szükség a társadalomban. Abban a közegben, amely mindeddig látványosan ignorálta a garázdálkodókat.

A szkinhedekkel valószínűleg az égvilágon semmi probléma nem lenne, ha a szélsőséges nézeteiket kizárólag otthon, a meleg tea mellett, barátaik szűk körében terjesztenék. A gond, hogy a bőrfejűek legtöbbjének tipikus szórakozása este az utcán ismeretlen embereket ütni. A hangsúly az erőszakon van, nem az ideológián. A hasonló alakoknak rács mögött a helyük, a rendőrség ugyanakkor nem állhat ott minden utcasarkon. Ott vannak mindenhol ellenben az egyszerű polgárok, akik mindent látnak, és beszélnek is, ha úgy érzik, nem jár ez számukra semmilyen következménnyel.

A hirtelen jött erőteljes rendőri fellépésnek szintén megvannak a maga hibái, a hatóságok például zavarukban a szubkultúrák harcának vélik az eseményeket. Milyen egyszerű is lenne: Vannak a bőrfejűek és az antifasiszták, akik utálják egymást, és nyilván ez minden gond forrása. Ugyanakkor nem kedveli egymást éppenséggel a kistermelő meg a felvásárló sem, a két csoporthoz tartozók mégsem verik össze egymást és mellékesen az arra járókat a sötét utcákon.

A rendőrök nem tudják, hova is kellene csapniuk, ennek ékes bizonyítéka, hogy a hatóságok Tupý meggyilkolása után razziát tartottak a Stoka nevű pozsonyi kocsmában, amely köztudottan a baloldali érzelmű fiatalság törzshelye. És mellékesen odajár a pozsonyi ún. SHARP-szkinek csoportja, akik következetesen ellenzik a rasszizmus mindenfajta formáját, fekete zenét hallgatnak, csak éppen kopasz fejük van. További furcsa lépés a hatóságoktól, hogy múlt hét szerdán Zsolnán betiltották két norvég black metal zenekar koncertjét egy szervező miatt. A rendőrség „extrémizmus, neonácizmus és rasszizmus” ellen fellépő akciója szép, de a norvég bandák (a Gorgoroth és az 1349) egyáltalán nem rasszisták, és a nácizmushoz sincs közük. Szélsőségesnek valóban szélsőségesek, de egyházellenes nézeteikkel a saját agysejtjeiken kívül másra nem jelentenek veszélyt, koncertjeikre csak elvétve járnak bőrfejűek. Sokkal riasztóbb, hogy ezzel a lépéssel nemcsak a szkinhedek ellenszenvét vívták ki a hatóságok, hanem egy másik szubkultúráét is. Ráadásul, a markáns fellépésből ítélve semmi garanciát nem látni arra, hogy hasonló indokkal ne oszlassanak szét a jövőben mondjuk egy Beatrice-koncertet, ahol szintén jelen vannak a haza kopasz védelmezői, még ha kicsit más kultúrkörből is.

Ugyan örülni lehet neki, de szintén komoly hiba a Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitosť) egy kategóriába sorolása a bőrfejűekkel. A tévhitek ellenére a Testvériségnek és a szkinhedeknek csak kevés közös jellemzője van. A bőrfejűekkel ellentétben a Pospolitosť aktivistái egyenruhát hordanak, fegyelmezettek, és pánszlovák ideológiát hirdetnek. És szabadidejükben nem ártatlan járókelőket vernek az utcán, szívük szerint a nem szimpatikus egyének likvidálását csak a hatalomra kerülésük után kezdenék el. A rendőrség kapkodását mutatja, hogy a múlt csütörtökre meghirdetett felvonulásukat jogtalanul, hamarjában tiltották be. Egy ilyen húzás után csak bajosan lehet demokráciára és a szólásszabadságra hivatkozni, a rendezvény egyébként is jó lehetőség lett volna arra, hogy a rendőrség kiszúrja az ott összeverődő szélsőségeseket. Nem este, hanem nappal, a nyílt utcán.

A társadalomnak és a rendőrségnek is illene tudatosítania, hogy kit és miért lehet elítélni. A rendőröknek az utóbbi napokban nyilván parancsba lett adva, hogy határozottan lépjenek fel a szélsőséges megnyilvánulások ellen, a „szorgalmas” rendőr pedig biztosan talál szélsőségeseket, ha keres. Még akkor is, ha nem ért hozzá. A jövőben például illik – teljesen jogosan – tartózkodni a 88 és 18-as feliratú pólók viselésétől. A fenti két szám Adolf Hitlerre hivatkozás, az ábécé betűit sorrendbe véve az egyes „a”, a nyolcas „h” betűt jelöl, a nyolcvannyolc így a „Heil Hitler” tisztelgés rövidítése. Ne vegyünk fel ilyen pólót, mert gondjaink lehetnek. Sőt, még jobb ötlet: inkább jelentsük!