Gyűlik az ócskavas

„Hogy kutya idők járnak az igazán szegény emberre, az már biztos” – morogja Jenő barátom, aki éppen az ügyben keresett meg, nem akadna-e egy kis fémhulladék tágas udvaromnak valamelyik sarkában. A kutya időket már csak azért is szidja ez a jóember, mert mostanában már a vasért se fizetnek úgy, mint korábban.

„Hogy kutya idők járnak az igazán szegény emberre, az már biztos” – morogja Jenő barátom, aki éppen az ügyben keresett meg, nem akadna-e egy kis fémhulladék tágas udvaromnak valamelyik sarkában. A kutya időket már csak azért is szidja ez a jóember, mert mostanában már a vasért se fizetnek úgy, mint korábban. Hiába no, ebben is nagy a konkurencia. Van, aki ósdi, forgalomból kivont, rendszámtábla nélküli roncsokkal gyűjti faluról falura járva az anyagot, van, aki lovas szekérrel, meg olyan is van, mint ő, aki csak úgy, kisszekéren gyűjtöget, aztán megkéri valamelyik falubeli utánfutóst, hogy szállítsa be neki a felvásárlóba. Ez pedig így nem üzlet. Ha hiszik, ha nem, már ez a bolt se a régi. Jenő barátom tapasztalataiból kiindulva mondom ezt. Múltkoriban egy szebb napokat is látott, egykor nagykutyák parádés szekereként használt, roncs Volgát kínlódott darabokra az én Jenőm. Dolgozott vele vagy három napig, igen nagy reményeket fűzve a majd tonnányi ócskavashoz. Feldarabolta, kiszedett belőle minden idegen anyagot, fogadott segítőket, akik felrakták az utánfutóra, aztán bevitte, ott lerakta, majd mikor hazajött, első dolga volt megállni nálam. Mondta is nagy mérgesen: „No, ezt képzeld el, komám, hogy jártam. Tudod, a Volgával. Hát megfogadtam a fiúkat, hogy segítsenek, ez belekerült két liter almaborba, ez már hatvan pénz. Az utánfutó kölcsönzése meg a benzinköltség háromszáz pénz. Vettem két korongot a sarokköszörűbe, amivel szétvágtam a roncsot, ez száz pénz. Fizettem két felest meg egy sört a köszörűért, ez ötven. Már azt képzeld el, komám, hogy az egész roncsért kaptam hétszáz koronát. Merthogy csak lemez, az meg olcsó. Ha leszámolom azt, amit ráköltöttem, maradt százkilencven koronám. Vettem egy csirkét, az unokáknak édességet, nekem meg egy pakli dohányra való se maradt. Hát most mond meg, érdemes?!” Nem tudok mit mondani rá Jenőmnek. Csak annyit, hogy kutya nehéz idők járnak az igazán szegény emberre. Három napig dolgozott, aztán még egy pakli dohányra se maradt neki. Pedig inkább környezetvédelmi kitüntetést érdemelne, annyi ócskavasat, egyéb vackot begyűjtött már.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?