Gyűjtőpártban a franciaországi jobboldal

Valéry Giscard d’Estaing és Edouard Balladur megálmodta, Jacques Chirac megvalósította – több évtizedes megosztottság, széthúzás után uniót alkotnak a francia jobbközép erők. Vasárnap hivatalosan is megalakult a Chirac mögött felsorakozó gaulle-isták (RPR), konzervatív liberálisok (DL) és centristák (UDF) gyűjtőpártja. Az UMP névre hallgató politikai formáció élére nagy többséggel Alain Juppé volt kormányfőt választották. Bordeaux polgármesterének az egyelőre kétéves pártelnökség ugródeszka lehet a 2007-es államfőválasztáshoz. Igaz, mindehhez egy másik ambiciózus személyiségnek, Nicolas Sarkozy belügyminiszternek is lesz még egy-két szava. A francia jobboldal számára történelmi premiernek számító UMP létrejöttében komoly szerepe volt az idei választásoknak. Jean-Marie Le Pen előretörése és a baloldal összeomlása nyomán az eddig egymással is vetélkedő jobbközép erők sorra fejet hajtottak az Élysée-palotából irányított uniópárti törekvések előtt. Az eredmény nem is maradt el: az egység Chiracnak egy második, igaz már csak ötéves államfői periódust, a jobboldalnak pedig abszolút többséget hozott a törvényhozásban. „Ünneprontónak” egyedül Francois Bayrou maradt. Bár a centrista honatyák többsége átpártolt az UMP-hez, az UDF elnöke és szűk köre ellenáll a nyomásnak – a vélemények sokszínűségét féltve a felülről, rajtaütésszerűen levezényelt egységesítéstől. Juppé – szakítva a gaulle-izmus központosító államhatalmat, a francia szuverenitást előtérbe állító törekvéseivel – az UMP-t modern Európa-párti és decentralizáló erő-ként képzeli el. A francia jobbközép gyűjtőpárt elsődleges feladata ugyan a köztársasági elnök és a Raffarin-kormány politikájának támogatása, az UMP-t – José María Aznar spanyol Néppártjának mintájára – új politikai gondolatokat kidolgozó laboratóriumnak is szánják. Elsősorban olyan témákban, mint a foglalkoztatottság, a közbiztonság és a nyugdíjak – az UMP tagjai a Le Figaróban közzétett felmérés szerint e kérdéseket tekintik az elkövetkező időszak legfontosabb feladatainak. Az uniópárt ugyanakkor hű marad ahhoz a chiraci elvhez, amely kizár bármiféle együttműködést a szélsőjobboldali erőkkel. Az intézményesített egység és Juppé számára az első komoly próbát a 2004-es európai parlamenti, illetve francia regionális-kantonális választások jelentik majd. A politikai teret egyelőre uraló UMP komoly kihívást intéz a francia baloldal felé is, amely mindmáig nem heverte ki a megrendítő választási vereséget. A kudarc nyomán a kommunisták és a zöldek a túlélésért küzdenek, míg a szocialistáknál a különböző irányzatok között ádáz küzdelem folyik a politikai színpadról kivonult Lionel Jospin utódlásáért.