Gyerekjáték vagy pokoljárás?

Az Irak elleni katonai akció lehetősége az elmúlt napokban vált különösen fontos kérdéssé, miután Colin Powell amerikai külügyminiszter szenátorok előtt beszélve elismerte: tanulmányozzák, hogy milyen lehetőségek vannak a bagdadi rendszer megváltoztatására. Irak a terrorizmus elleni világméretű hadjárat keretében került az amerikai politika célkeresztjébe: Washington azzal vádolja Bagdadot, hogy tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozik.

A Pentagon és a CIA megkezdte az előkészületeket egy néhány hónapon belül végrehajtandó támadásra Szaddám Huszein rendszerének megdöntése céljából. A katonai szakértők azonban megosztottak, milyen esélyek vannak egy ilyen akció sikerére. Egyesek nagyon optimisták: Ken Adelman, egy neves fegyverzetellenőrzési szakértő például azt mondta, hogy az iraki katonai gépezet lerombolása és az ország „felszabadítása” gyerekjáték lesz, mert ma Irak sokkal gyengébb, mint például az öbölháború idején, az amerikai haderő pedig sokkal erősebb, s ráadásul Washington most komolyan veszi ezt a feladatot. Ami az iraki haderőt illeti, igaza lehet: 1991 óta létszáma a felére apadt, fegyverzete az ország ellen bevezetett szankciók miatt teljesen elavult, s reakcióképessége is csökkent. Ennek ellenére más szakértők óvatosságra intenek: Michael O’Hanlon, a neves külpolitikai elemzőintézet, a Brookings Institution szakértője szerint egy sikeres hadjárathoz 200 ezer katona bevetésére lenne szükség, s a városokban is harcolni kellene, amit az amerikai haderő az öbölháború idején – a nagy vérveszteségektől tartva – elkerült. Wesley Clark, a NATO európai erőinek volt főparancsnoka, a koszovói háború irányítója aggódik amiatt, mi történik, ha Szaddám Huszein sarokba szorul: vajon beveti-e vegyi, biológiai, s – ha van neki – atomfegyvereit?

A Bush-kormányzat több jelenlegi tagja, így Donald Rumsfeld védelmi miniszter és helyettese, Paul Wolfowitz korábban azt a változatot pártolták, hogy fegyverezzék fel az iraki ellenzéket, s az amerikaiak a légierejük bevetésével csak az utat nyissák meg ezek előtt az erők előtt Bagdad felé. E vélemények szerint az iraki csapatok egy része az első adandó alkalommal kész átállni. Mások viszont – így az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja, Anthony Zinni volt tengerészgyalogos tábornok – megosztottnak és nem valami hatásosnak látják az iraki ellenzéket; O’Hanlon is úgy véli, hogy nem lenne semmi esélyük a sikerre.

Egy harmadik változat magának Szaddám Huszeinnek a felkutatása lenne, a különleges erők bevetésével, légitámadások fedezetében. ĺgy például több ezer amerikai kommandós akciójával beszoríthatnák Huszeint Bagdad egyik negyedébe, miközben légitámadásokkal megakadályozhatnák, hogy a sarokba szorított vezér az iraki hadsereg alakulataitól segítséget kapjon. „Ám ehhez megbízható hírszerzési információkra, nagyon pontos időzítésre, 20–50 ezer emberre, s még így is óriási szerencsére volna szükség” – véli O’Hanlon.