Görög dráma – itt a vége?

 Mégis, vajon mi vitte rá a görögök több mint hatvan százalékát arra, hogy támogassák a görög kormány politikáját, mely egyértelműen az eurózónából való kilépés és a pénzügyi csőd felé sodorja Görögországot?

Minden valószínűség szerint a nemzeti büszkeség. Az emberek gazdasági ismereteinek megvannak a határai, míg a nemzeti büszkeség határtalan. A görög kormánynak arról sikerült meggyőznie a lakosságot, hogy gazdasági szabadságharcot vívnak. Ha mindenki minket üt, akkor védekezni kell, nincs mese. A kampány szempontjából szerencsétlen volt, hogy míg az egyezséget elutasítók táborát és a szabadságharcot azonosítani lehetett két görög politikussal, a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel, addig az EU-val és a hitelezőkkel való egyezségnek nem volt arca. Vagy ha volt is, akkor az a főgonosz Angela Merkel lehetett. A görögök kaptak egy éjszakát, amíg örülhettek a „győzelmüknek”, de a megoldást nem látni. A hitelezőknek és az eurózóna többi tagállamának most úgy kellene segítenie, hogy a görögök jelezték, nem kérnek a segítségből a jelenlegi feltételek mellett. Mivel minden hitelező uniós tagállamban folyamatosan növekszik az ellenállás, kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán valamilyen egyezség.

Ha nem, ami egyre valószínűbb, akkor jön a görög csőd, megy a görög euró, jöhet vissza a drachma. Hogy ennek mekkora lesz a gazdasági és pénzügyi hatása, azt a piac már nagyjából beárazta. Állítólag túl nagy sokkra már nem kell számítani. Ami ennél fontosabb, azok a politikai következmények. Ha Görögország elhagyja az eurózónát, az európai integráció óriási pofont kap. Az fog kiderülni, hogy a leggazdagabb és legszegényebb tagországok között mégsem olyan nagy az összetartás, és hogy a tagállamok egyéni érdekei jóval megelőzik a közös érdekeket. Nagyjából ezért nem lesz még nagyon sokáig Európai Egyesült Államok, vagy nem ennyi tagországgal. Ez persze nemcsak a donorok szigorúságán múlt, hanem azon is, hogy a görögök egyszerűen nem voltak hajlandóak tovább hátrálni. Az EU mára nagyjából úgy működik, hogy a legnagyobb felelősség már nem a nemzeti kormányoké, hanem az Európai Bizottságé, esetleg az Európai Tanácsé, így a rossz döntésekért nem a saját kormányunkat, hanem már kizárólag Brüsszelt hibáztatjuk. Ez történik Athénban is.

Ám a történet itt nem ér véget, az is lehetséges, hogy az elkövetkező napokban mégis csoda történik, de ennek nincs nagy valószínűsége. Főleg úgy, hogy a minap nyilvánosságra került a Nemzetközi Valutalap belső jelentése, mely szerint Görögország még a jelenlegi pénzügyi feltételekkel sem képes finanszírozni az adósságát, magyarul valaki a végén mindenképpen elbukja a pénzt, Görögország meg így vagy úgy, de csődbe megy. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miről is tárgyalnak itt hónapok óta?