Gondolatok az egyenadóról

Napjainkban nagyon időszerű téma Szlovákiában az adóreform, és ennek kapcsán az egyenadónak is nevezett lineáris adózási rendszer. Ennél ugyanis a száz koronából mindenki ugyanakkora részt – például 19 koronát – fog adóként befizetni, éspedig tekintet nélkül arra, hogy ezért a száz koronáért mennyit kellett gürcölnie, vagy mint a hó, hullott-e a pénz az ölébe. E hóhullásra jó példa az év elején Magyarországon megjelent multimilliárdos-lista, melyben a negyven megnevezett személy – egy feltaláló kivételével – mind befektető volt. Tudósok vagy más intenzív szellemi, esetleg kétkezi munkát végző emberek nem tolongtak a névsorban. Szóval: be kell fektetni a pénzt, majd kitárni a kötényt. Az adózás pedig az új rendszerben az egységes kulcs szerint fog történni. Az egyenadó bevezetésével túl fogunk tenni az EU államain, de még az Amerikai Egyesült Államokon is, ahonnét nemrégen megtudtuk, hogy az ország első embere is több mint harmincegy százalékos adót fizetett be a múlt évi nem csekély bevételeiből. ĺgy a világelsők közé kerülünk, persze csak ami az adórendszer egyszínűségét illeti. A progresszív többsávos jövedelmi adózásról az egyenadóra való áttérés tagadhatatlanul a nagybevételűeknek jelent majd hatalmas előnyt. Miközben nagyban megy a számokkal való dobálózás, arról nem kaptunk felvilágosítást, hogy a szakértők kidolgoztak-e megbízható felmérést – ez nálunk nem nagyon szokás – az egyenadó bevezetésének a következményeiről: hogy az adórendszer megváltozatásával a kedvezményezett nagybevételűek milyen összeget fognak befektetni Szlovákia gazdasági életének fellendítésébe; a másik oldalon viszont – ismerve az itteni mentalitást – mennyivel fogják emelni a luxuscikkek behozatalát (amit egyesek legszívesebben nyugati technológiaként könyvelnének el) és általában a fényűzés fokozására szánt összeget. Eddig ugyanis csak nagyon idealizált elképzelésekkel találkozhattunk. A nagyvilágban, ugyanúgy, mint Szlovákiában is, a progresszív, többsávos adózási rendszer van elterjedve, vagyis az alsó sávokat meghaladó összegek után magasabb adó fizetendő. Ez logikus is, mivel egy többszörösen nagyobb bevételnél a legtöbb esetben nem szükséges ugyanennyiszer nagyobb erőfeszítés. Például egy negyed- vagy félmilliós havi bevételért – mert hát ilyen is akad – semmi esetre sem kell tizenhétszer vagy harmincnégyszer jobban megkínlódni, mint az átlagfizetésért. Az egyenadó bevezetésével a nagybevételűek „megkímélése” miatt hiányok fognak mutatkozni az államkasszában. Ezeket a mindennapi szükségletek súlyosabb megadóztatásával a lakosság széles rétegeinek a vállára fogják átzúdítani. ĺgy az egész változás az alacsonyabb bevételűek kárára valósul meg. Ennek következtében erőteljesebb nyírásba kezd a szociális olló, vagyis alaposan megnő az életszínvonal-különbség a gazdagok és a lakosság másik része között.

Kelecsényi Imre

Pozsony