Gond hátán gond

Valami nagyon nincs rendben a besztercebányai Roosevelt Kórházban. Hónapok óta gyűrűzik a szemészeti klinikán kirobbant botrány, s bár a kezdetben Milan Izák professzor váltig állította, nem sértett törvényt, a napokban elismerte: a nem nyilvántartott műszemlencsék beültetése szabályellenes volt. De nyomban azzal védekezett, hogy a betegek érdekében cselekedett! Aligha hihető, hogy a valóban kiváló szemsebész ne ismerné az előírásokat! Csakhát megszokta, hogy a rendszerváltást követően is azt tehet, amit jónak lát. Tudta jól, miért fontos megjelennie a Mečiar-féle népbutító összejöveteleken. Mert valószínűleg haszna volt belőle. Ugyanis az ellenőrzés nemcsak az egészségügyi törvények megszegésére mutatott rá, hanem felmerült a gazdasági visszaélések gyanúja is. A professzor kissé összemosta az állami kórház és az általa létesített Szem Alapítvány vagyonát. Néhány nappal ezelőtt a mára már polgári társulássá változott alapítvány műszerrel „törlesztette” a kórházzal szembeni 1,5 millió koronás adósságát. A bökkenő nemcsak az, hogy a műszer a műszemlencsékhez hasonlóan nincs nyilvántartva, ezért tilos a használata, hanem az is, hogy ebbe az előnytelen kárrendezésbe belement a kórház igazgatója. Ami azért érthetetlen, mert köztudott, hogy az intézet pénzhiánya üzemelési zavarokat okoz. Néhány nappal ezelőtt a szíverek tágítására használatos gép egyik lámpája kiégett. A műtétre váró hetven beteg egyike Rudolf Baláž püspök volt. Mivel az érszűkület infarktust okozhat, élete veszélybe került. De mert elutasította a kivételezést – a kormányfőnek azt az ajánlatát, hogy helikopterrel Pozsonyba szállítják –, az egészségügyi miniszter intézkedett és megszerezte a pótalkatrészt. Azzal, hogy a vételárat a kórház majd később kifizeti.. A tények ismeretében fel kell tenni a kérdést: valóban nincs pénze a kórháznak? Hiszen ha tényleg annyira rossz a helyzete, a használhatatlan műszer helyett az igazgató miért nem készpénzt követelt Izáktól?!