Gombaszögi jövőkép

A cikk szerzője veterán táborlakónak számít, már akkor is sátorozott az egyetemista összejövetelen, mikor azt még valóban Gombaszögön szervezték. Az akkor még inkább kötetlen és szertelen, pár száz főt összehozó rendezvény azóta szintet lépett, átváltozott egy nagyobb, szervezettebb, de a hangulatát változatlanul megőrző összejövetellé. Ez a felszabadultság, barátságos atmoszféra és tarkaság pedig nagyon fontos tényező, ha a helyi magyarság jövőjéről és lehetőségeiről gondolkodunk.  Gombaszög nem csak a fiatal egyetemisták találkozójáról szólt, több volt annál. Tulajdonképpen a jövő magyar elitje jött össze beszélgetni, bulizni, előadásokat hallgatni és pihenni. Ők maguk nem gondoltak bele, de azok a fiatalok képviselik magukat túlnyomórészt, akikből később az életben a szakképzett mérnökök, tudósok, sikeres emberek lesznek. Tőlük várjuk majd évtizedek múlva a közösségi problémák megoldását, a kiállást, a kezdeményezések támogatását, az új gondolatokat és a tetteket. Ez a réteg került egymáshoz közelebb a krasznahorkai kempingben a csapatjátékokon, az előadások közben, vagy akár csak egy sör mellett. Nem különálló, egymástól elszigetelt kis csoportok alakultak ki a táboron belül, hanem a kötetlen hangulatban könnyen új ismeretségek szövődhettek. Ezt a (táborozó átlagnál némileg idősebb) szerző közvetlen tapasztalatai is megerősítik, gond nélkül oda lehet ülni bármelyik társasághoz kártyázni, vitatkozni, szórakozni. A tábort átható közvetlenség és barátságosság egyébként nem egyértelmű velejárója a fesztiváloknak, még a meghívott előadók és külföldi vendégek is csodálkozni szoktak azon, mennyire felszabadult a hangulat. A krasznahorkai életérzés nem számít új dolognak, évtizedek óta a tábor szerves tartozéka. Az egyetemisták közti kapcsolatok megmaradnak, kibővülnek, s bizonyos esetekben még szervezetté is válnak - a Kerekasztallal kapcsolatban álló fiatal szakemberek jó részének például van tábori tapasztalata és az azzal együtt kialakuló közösségi kötelességtudata. Hasonló rendezvényekre óriási szükség van. A kisebbségek fennmaradására a legnagyobb veszélyt a széthullás, a megosztás, a szekértáborok kialakítása jelenti, a hálózatépítés és az ismeretségek kialakítása útján viszont új generációkat lehet belevonni a munkába. Ahogy Krasznahorka vára is lassan de biztosan újjáépül, a felvidéki magyarságot is újjá kell építeni. Ennek egyik fontos láncszeme a táborban kialakuló, évről évre megújuló, a jókedvre és az együvé tartozásra építő közösség. Idén - látva a körülményeket - különösen jó volt táborozónak lenni.  A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője