Fürdőzők dilemmái

A rendőrségi orvos tegnap megállapította, hogy a legutóbbi kihalászott tetem több napja a tóban volt, személyes holmiját meg is találták a parton.

Vannak tavak, amelyekben csak saját felelősségre lehet fürdőzni (mert mondjuk villanyvezetékek lógnak felettük), mások kimondottan rekreációs céllal létesültek, és kiépített strandok veszik őket körül, ami persze nem védi meg a fürdőzőket egy esetleges balesettől.

Egy ismerősömmel arról beszélgettünk, képes-e elriasztani a fürdőzőket (ez esetben minket), ha kedvenc tavunkból holttestet halásznak ki. Mármint nem a félelem miatt (ahonnan halottak kerülnek elő, az a tó veszélyes – alapon), hanem az undorérzet miatt, amelyet a gyanútlan pancsolókban egy-egy vízihulla felbukkanása kiválthat. Jómagam azt az álláspontot képviselem, hogy egy relatíve frissen kihalászott holttest miatt nem feltétlenül érdemes elpártolni kedvenc fürdőhelyünktől. Egy friss holttest ugyanis biokémiai szempontból legfeljebb akkora undorérzet keltésére lehet alkalmas, mint egy döglött hal. Döglött halból pedig, mint tudjuk, azért akad akkor is, ha a vízzel minden rendben van. Sokkal visszataszítóbbnak tartom például azokat a foltokat, amelyeket a víz felszínén a nagyszámú fürdőző bőréről leázott naptej képez. Ha viszont egy olyan esettel kerülnék szembe, mint a fenti, vagyis hogy az utóbbi napok kánikulájában több napig a tóban ázott valaki, bizony alighanem tavat váltanék.

Ismerősöm arra az elhatározásra jutott, hogy családjával innentől fogva inkább az élményfürdőket igyekszik előnyben részesíteni. Igaz, hogy borsos belépőt kell fizetni, és nagy a tumultus, de mivel a víz sekély és áttetsző, legalább biztosak lehetünk abban, hogy egy-egy bátrabb merülésnél csak olyan végtagokba gabalyodhatunk, amelyek élő emberhez tartoznak. Persze vannak, akiket az épített strandok sterilsége riaszt, vagy az, hogy ezeken korántsem olyan sterilek a viszonyok, mint elvárnánk. Végül abban maradtunk, hogy aki a természet közelségét szereti, keresse inkább a tavakat vagy a folyókat, aki pedig komfortra vágyik, vegyen élményfürdőbérletet. A félelem nem old meg semmit, értettünk egyet, majd eszünkbe jutottak József Attila költeményének, a Spanyol földmíves sírversének záró sorai: „Féltem – azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság ellen Irun falain. S így is elért a halál.”