Fuck Slovakia!

Húsz-huszonöt fős amerikai turistacsoport, ritka látvány Kassa főutcáján, hallgatják az idegenvezetőt, nézik a Dómot, és őket is legalább annyian bámulják. Egy pattogatottkukorica-árus szolgálatkészen közelebb tolja kocsiját. Két cigánygyerek merev arccal, támadásra készen figyeli az idegenvezetőt, várják, hogy lehetőség nyíljon némi aprópénz begyűjtésére. A fiatal nő, aki a nyugati nagyvárosokban ellesett módon színes esernyőt tart a feje fölé, hogy jobban szem előtt legyen, gyilkos pillantásokat vet a gyerekekre. Olyan gyakran teszi ezt, hogy a turistáknak is feltűnik, rá is kérdeznek, ahogyan mindenre ebben a furcsa kelet-európai országban. Az idegenvezetőnek se kell több, rájuk zúdítja az egész roma problematikát. Hogy az állam évek óta tehetetlen, hogy ezek csak szaporodnak, mint a nyulak, és lehetetlen megállítani ezt a folyamatot. Lopnak, isznak, szipóznak, analfabéták és eszükben sincs dolgozni. Vigyázzanak a táskáikra, húzzák be a cipzárakat, mert ezek kilopják a pénztárcát a csukott retikülből is – hangzik a jó tanács, a messziről jött idegenek pedig megkövülten állnak, csak nagy sokára szólal meg egyikük, és holmi rasszizmust, fajüldözést emleget. Hogy ő ilyen kirohanást még nem hallott, hogy nézzék meg azt a két gyereket, zörögnek a csontjaik, ceruzavékony a karjuk, egészen biztosan alultápláltak. Az idegenvezetőn látszik, hogy szívesebben beszélne az ország legnagyobb székesegyházának északi kapujáról, és rég megbánta már a hangos véleménynyilvánítást. A jelenetnek legalább negyven nézője van, az amerikai férfi most hozzájuk fordul, és megkérdezi, hogy vajon ez az előbb látott hozzáállás jellemző-e ebben az országban, és hogy kinek a pártján van a tömeg. Páran lesütik a szemüket, jobb ilyenkor nem tudni angolul.

A nagy csendbe a nyolcéves forma cigánygyerek hangja hasít bele, aki persze rájött, miről folyik a diskurzus. Fuck Slovakia! – ordítja az idegenvezető felé, aztán társával együtt elviharzik.