Forró és még forróbb

Az egyik szlovák politológus találóan rámutatott: a hazai kulturális élet és a jogállam elleni szőnyegbombázást a jelenlegi kormánykoalíció a hatalomra lépése után azonnal elkezdte, keresztülhajszolta a Büntető Törvénykönyv módosítását, és megszerezte a szlovák közszolgálati tévé és rádió, valamint a művészeti alapok feletti uralmat. Martina Šimkovičová, az önálló Szlovákia három évtizedes történelmének legműveletlenebb kulturális minisztere, megkezdte garázdálkodását. Sorra váltotta le a tárcához tartozó intézmények vezetőit. Gátlástalan cselekedetei napról napra nagyobb felháborodást gerjesztettek, amelyek a Szlovák Nemzeti Színház, illetve a Szlovák Nemzeti Galéria vezetőinek a menesztését követően Pozsonyban a művészek, másnap pedig a polgárok tüntetéseibe torkolltak.

Tovább forrósodott a társadalmi légkör Boris Susko igazságügyi miniszter váratlan lépése után, aki a Legfelsőbb Bíróságtól Dušan Kováčik bűnügyének a felülvizsgálatát kérte. A Speciális Ügyészség volt vezetőjét 2022-ben jogerősen nyolcesztendős börtönbüntetésre ítélték, mert legalább 50 ezer euró csúszópénzt fogadott el, s hatvanegy bűnügyet söpört a szőnyeg alá. Jogorvoslati kérelmét az Alkotmánybíróság elutasította. A tárcavezető ráadásul a kért döntés megszületéséig ideiglenesen szabadlábra helyezte az elítéltet.

Robert Fico kormányfő azzal igyekezett mentegetni két miniszterének primitív túlkapásait, hogy mindkettőjük minden döntése törvényes volt. Ám egykori jogászként talán még nem felejtette el, hogy a jogszabályokkal nemcsak élni lehet, hanem visszaélni is. A két tárcavezető szakmai indoklások nélkül menesztett neves, elismert személyiségeket. Döntéseiket a szakértők, de a tárgyilagos polgárok is a hatalom arroganciájának minősítették, s nem rejtették véka alá felháborodásukat.

Néhány napja a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt boszorkánykonyhájában újabb trükköt fundáltak ki a szűnni nem akaró felháborodás elhallgattatására: először Šimkovičová, majd pedig Fico állt elő azzal, hogy Michal Šimečka, a Progresívne Slovensko párt elnöke azért háborog, és azért szervezi a kormányellenes tüntetéseket, mert a törvénymódosításokkal elzárták előle azokat a nagy pénzeket, amelyeket a Šimečka Alapítványból markolt fel.

A kormányfő tudatosan hergelte a híveit azzal, hogy nem közölte annak a Milan Šimečka Alapítványnak a teljes nevét, amelyet a PS jelenlegi elnökének nagyapja tiszteletére jegyeztek be 1991-ben. Fico azt harsogta, hogy az alapítvány egyik bizottságának Peter Šimečka, a pártelnök rokona is tagja, így az ő segítségével a politikus jelentős összegeket vághatott zsebre. Mind ez idáig a miniszterelnök egyetlen bizonyítékkal sem támasztotta alá az állítását, amivel igazolná, hogy leleplezés, nem pedig rágalmazás, amit állít. Mégis meglebegtette, hogy koalíciós partnereinek javasolni fogja a pártelnök leváltását a parlament alelnöki posztjáról, mert átverte a demokratikus intézményeket. Azért is, mert Fico szerint főleg a PS elnöke meg a pártja a tüntetésekkel valójában a további állami támogatások leállítását akarják megakadályozni. Ezzel és ehhez hasonló rögeszmékkel tömi a híveit, akik még mindig hisznek neki. Főleg ennek tudatában semmiféle bírálatot nem tűr meg a táborában, amit Eduard Chmelár is megérzett, akit menesztett a politikai tanácsadó posztjáról, mert bírálni merészelte a Szlovák Nemzeti Párt vezetőinek ostobaságait.

Az ellenzék alkotmányos mozgásterét még inkább megnyirbálni igyekvő és a realitásérzékét fokozatosan elveszítő miniszterelnököt a Hlas állíthatná le, ha Peter Pellegrini államfőként lenne olyan bátor, mint évekkel ezelőtt, amikor Fico akkori alattvalójaként társaival otthagyta őt és a Smert. Különben tovább forrósodhat országunk társadalmi helyzete.