Forradalmi gyógyszer

Hosszas kutatás után alighanem Ilham Aliyev, Azerbajdzsán elnöke találta meg a volt Szovjetunió országainak korrupt és autoritatív rendszereit elsöprő, úgynevezett színes forradalmak ellenszerét. Bár a vasárnap tartott azeri parlamenti választások után – az ellenzék mára hirdetett tömeges tiltakozása végett – még sok minden megtörténhet, valószínűleg Baku nem csatlakozik a Tbiliszi–Kijev–Biskek tengelyhez.

Mert a vasárnapi parlamenti választások tétje igazából nem is az volt, ki nyer, hanem hogy az ellenzéknek – Aliyev elnök elnyomó rendszerét hangsúlyozva – sikerül-e „forradalmi hangulatot teremtenie az országban”.

Az ellenzék ugyanis már a választások előtt kijelentette, ha nem kapja meg a szavazatok hetven százalékát, akkor csalás történt. Ez már csak azért is meglepő volt, mert még az amerikai kormány által támogatott és a nemzetközi szakértők szerint függetlennek tartott „exit poll” felmérés is a 125 parlamenti székből ötvennyolcat jósolt az Alijev fémjelezte Yeni (Új) nevű politikai formációnak, s csak tizenkettőt a fő ellenzéki erőnek tartott Azadliknak (Szabadság).

Nem véletlen az arány. Aliyev ugyanis – miután tavaly egyszerűen „megörökölte” apja elnöki székét – különös gondot fordít arra, hogy az azeri polgárok elégedettebbek legyenek az ország vezetésével. Saját kampányának egy része tulajdonképpen forradalmi volt: politikai változáshoz kért mandátumot saját pártjának a parlamenti választásokon. Hogy megmutassa, nem beszél a levegőbe, két héttel a voksolás előtt kirúgta apja erős embereit a kormányból. Azokat, akiket az azeri korrupció példaképeinek tekintettek Bakuban és szerte a világon.

Ráadásul Bakut új beruházásokkal egy nagy építkezési területté változtatta, ahol lakóházak és üzletek készülnnek, megerősítve Aliyevnek a gazdasági javak igazságosabb elosztását hangoztató üzenetét. Mivel apja elnökként teljesen marginális szerepet osztott a Milli Meylisre (azeri parlament), már az is a változásokat jelzi, hogy a vasárnapi választásoknak egyáltalán tétjük volt. Soha nem látott számú – 1598 – jelölt versengett a 125 parlamenti helyért; az indulók fele függetlenként, másik fele mintegy 48 politikai párt jelöltjeként versengett a pluralizmushoz nemigen szokott azerbajdzsáni választópolgár kegyeiért. Igaz, köztük volt Aliyevné is.

De azért nem kell feltétlenül égbe emelni Aliyevet. A tisztogatások ugyanis korántsem csak a korrupt tisztségviselőket érintették. Az elnök egy füst alatt letartóztattatott egy csomó ellenzéki aktivistát és vezetőt, illetve nem engedte be az országba Rasul Guliyevet, aki talán képes lett volna felrázni az egyébként megosztott ellenzéket. Mondván: puccsra készülnek a legitim hatalom ellen. Utána pedig gyorsan elfogadta az EBESZ és a nemzetközi közösség választásokkal kapcsolatos jogi és technikai feltételeit, amivel megosztotta a nemzetközi közvéleményt a választások tisztaságát illetően.

Nem utolsósorban a forradalmi áfium ellen való orvossághoz hozzátartozik még, hogy mind az Egyesült Államok, mind Oroszország a stabilitás mellett tette le a voksát. Azt pedig egyelőre Aliyev tudja garantálni az olajban gazdag országban.