Folytatná

E pontok valóban a folytatásra építenek. A hazai források bevonása az államadósság finanszírozásába, az ország újraiparosítása, teljes foglalkoztatás, hogy csak néhány példát említsek a pontok közül.

Olyan tételek ezek, amelyeket Orbán többször kifejtett már. Mindez azonban jórészt csak retorika. Az adósság nem csökkent az évek során. Ki tudja, hogy a kormány, amely egyszer már elvonta a nyugdíj-megtakarításokat, hogyan áll majd a kötvényhozamok kifizetéséhez. Újraiparosodás helyett a tavalyi gazdasági növekedés kizárólag az alacsony bázis, a 2012-es visszaesés miatt tetszetős. A foglalkoztatási rátát a kikényszerített és alacsonyan fizetett közmunka emelte meg. Vagy, hogy még egy pontot idézzek a tízből, a mezőgazdasági birtokszerkezet most is meghirdetett átalakítása valójában a földbérleti jog részrehajló odaítélését jelenti.

A Fidesz „országátrendezésének” célja a gazdasági erőforrások olyan politikailag kikényszerített átcsoportosítása, amelyek aztán a Fidesz politikai hatalmának megőrzésére hatnak vissza. Ehhez kell a kétharmad, amelynek megismétlése Orbán szerint a stabilitás biztosítéka. Holott a rajtaütésszerű szabálymódosítások özöne az állampolgárok és a vállalkozások számára a kiszámíthatatlanság végtelenítését hozták.

Mi sem tűnne egyszerűbbnek, mint opponálni ezt a politikát. A hatásos bírálathoz szükség volna azonban egy viszonylag egységes ellenzékre, amely el tudja dönteni, hogy balról vagy középről, szociáldemokrata vagy liberális irányból kritizálja a kormánypártot, s persze azt is, hogy mit ért itt és most e fogalmak alatt. Populizmusversenyt nyerni aligha lehet Orbán ellen. Annak van esélye, aki a játszma lényegét képes megváltoztatni.

Sikerkampányt folytatni egy országban, amely minden kutatás szerint egyre szegényedik, olyan abszurditás, amely pontosan jellemzi a magyarországi politikai viszonyokat. A választás tétje talán – s ez egy halk talán – az is lehetne, hogy egyszer majd valamikor szó kerülhessen arról is, miként lehet valóban megoldani a magyar társadalmat immár teljességgel szétfeszítő válságok tömkelegét.

Nincs rögzített határa a tűrőképességnek. Mehet így a végtelenségig. De az sincs megírva sehol, hogy az ország nem fordíthat a sorsán. S itt most jóval nagyobb fordulatra gondolok, mint amilyen a 2014-es választás lehetne. Arra, hogyan intézzük a dolgainkat a hazánkban.

Orbán a maga részéről már döntött: folytatná. Magától biztosan nem is hagyja abba.

A szerző magyarországi politológus