Fogadkozások és durrogtatások

Rudolf Schuster viszont húsz ágyúlövést rendelt az új esztendőre, egészen pontosan e kis ország megszületésének tizedik évfordulójára. Hogyne tette volna, csak itt lehetett köztársasági elnök, mert a nagy közösben az esélytelen nyugalmával indulhatott volna. Még jó, hogy ötven év múlva nem ő lesz az államfő, ellőnénk összes puskaporunkat.

Szóval bíztató, hogy öt éve még január elseje államlapítást jelentett, idén viszont már csak Schuster és a parlament gondolt erre, a többiek jól megérdemelt másnaposságukat pihenték ki. Kis meglepi viszont, hogy az eddig fanyalgó szlovák értelmiségiek is beleszoktak a szakadásba, igaz, miért ne éreznék magukat biztonságban ott, ahol hasonszőrűeknél a joystick. A Sme főszerkesztője például egyenesen tévedésnek nevezte tíz évvel ezelőtti önállósodás-ellenes álláspontját. Lám, a viszonylagos jólét bepárnázza az emberek emlékezetét és megrondítja az emlékeket.

Schusternak egyébként osztogatós hete volt: mindenkinek megvan a maga keresztje, de az elnök nem sajátját, hanem Pribináét osztotta szét, majd Kínába repült, hogy könyvét osztogassa. Ultimátumot vitt a kínaiaknak, akik valószínűleg tövig rágják majd körmüket az elnök könyvét olvasgatva, amelyben leírja például kassai polgármesterkedésének történetét, valamint harcát a parlamenti elnöki székért a Kínában méltán közismert Ján Budajjal. Szegény tibetiek, vajon nekik is lefordítják majd a történetet, és a mandarin nyelvet beszélők? Velük mi lesz? Vagy lehet, hogy mandarinra fordították az Ultimátumot, de akkor mi lesz a többi kínaival? Majd csak túlélik valahogy. Bár az is tény, hogy a világ legnépesebb országa az év második felére embert készül küldeni az űrbe. Ha szerencsénk van...

Nem úgy, mint Medgyessy Péternek, akinek jól fejlett amnéziája lett a veszte. Elfeledte, hogy Kuba már nem barát, kirándulni nem mindenki járhat oda. Ha nem kínos is, de ciki Varadero miatt kereszttűzbe kerülni. Még ha saját pénzen is.

Azt végül is nem tudtuk meg, mit keresett jó időben, jó helyen (értsd, a Magas-Tátrában) Mikuláš Dzurinda miniszterelnök, de följelentette a többi sízővel egyenlő-egyenlőbb játékot játszó Mikuláš Černákot. Ha Dzurinda ügyesebben mozog, kaphatott volna ő is egyet a besztercebányai maffia állítólagos főnökétől, akkor még hatásosabb lehetett volna a cirkusz, talán mi is elégedettebbek lehetnénk. Félreértés ne essék: Dzurinda csudálatosan kapaszkodott bele szerencséjébe, és ügyesen följelentette a szabadságtól megvadult Mikulášt. De az talán túlzás, hogy ezért összehívja a koalíciós tanácsot, tájékoztassa a pártfőnököket tettéről, majd diadalittasan a média kereszttüzébe telepszik, hogy bejelentse: „Feljelentettem.” Vagy minden helyesen cselekvő mezei állampolgárnak ezt kellene tenni minden becsületes lépése után? Netán ez volt Dzurinda első ilyen tette? Nem feltételezem, sok sajtótájékoztatót tart. De vajon mit mondhatott a koalíciós tanács ülésén?

– Főnök, mi a francot akarsz tőlünk az ünnepek között?

– Feljelentettem a Mikuláš Černákot.

– Ez rohadt jó. Na, és?

– Ti nem érzitek ennek a súlyát?

– Na, de ki a fészkes fenét érdekel ez az ünnepek közt?

– Engem.

Engem is. Kíváncsi vagyok, legközelebb milyen ürüggyel ül össze a koalíció tanácsa.