Foci és identitás

Mi lesz vele? Magyar marad? Egyáltalán magyar ő, ha ilyen lépésre szánja el magát, ahelyett, hogy a közeli gimnáziumban tanulna tovább, amely ugyan nem oktat focit, de magyar? Az előadást beszélgetés követte. Úgy éreztem, mintha visszaperegnének az évek. A mai fiatalok a nemzeti identitás terén is ugyanazokat a kérdéseket oldják, amiket mi oldottunk előbb önmagunkat, majd a gyermekeinket illetően. Ki hamarabb, ki később, de mi is megéltük a környezetváltást, ha olyasmit akartunk tanulni, amit magyarul nem lehetett, márpedig sok dolgot nem lehetett. A fiatal színészek is elmesélték a tapasztalataikat. Van, aki kultúrsokkot kapott. Más, aki eleve kétnyelvű városban nőtt fel, nem nagyon oldotta a dolgot. Mert őt sem oldották, hanem elfogadták annak, aki. Persze nem mindenkinek volt/van ilyen szerencséje. A közönségből egy helyes tini lány elmondta, a pozsonyi konzervatóriumban a tanárnő úgy gondolja, egy magyar nem tudhat egyesre szlovákul, ezért neki csak rosszabb jegye lehet. Olyan esetet is tudok, amikor a kétnyelvű gimnáziumban az orosz nemzetiségű tanárnő azért adott a magyar gyereknek négyest németből, mert szerinte aki magyar iskolából jött, az ennél jobban nem tudhat idegen nyelven. Ürügyet mindig lehet találni. Mindig lehetett. Vannak, akik már nincsenek velünk, mert nem volt elég erejük ezekhez és/vagy az elkövetkező próbákhoz. De mi, többiek megerősödtünk és itt vagyunk, mint az említett tini is, akit a szlovák tanárnő korlátoltsága szilárdított meg a magyarságában. Hiába, nem attól lesz valaki magyar, hogy anyuka minden reggel bead neki egy kanál magyar orvosságot, mondván, egyed kicsim, finom. Mint ahogyan attól sem, hogy a sportban kinek drukkolunk. Merthogy fociról lévén szó, ezt sem lehetett kihagyni. Tudom, ez a kérdés hatalmas indulatokat képes kiváltani, de pusztán a látványos érzelmek sem tesznek valakit magyarrá. Ismerek olyan drukkert, aki tajtékozva leárulózza a szlovák csapat tagjaként magyar csapatnak gólt rúgó magyar focistát. Aztán hazamegy a családjához, a magyart egyre kevésbé beszélő, szlovák iskolába járatott gyerekeihez. És még véletlenül sem szólal meg magyarul – a saját boltjában.Pedig ez mind öngól. És sajnos, mind számít.