Az antarktiszi kutatóállomásokon is focival múlatják az időt (X/HMS Protector)
Nem stadionoknak való vidék – így fociznak a világ legeldugottabb helyein

A futball mindenkié, örök és elpusztíthatatlan. A 20. század folyamán eltűntek a térbeli akadályok és földünk legvalószínűtlenebb helyein is útjára indult a labda. Összeállításunkban bemutatjuk a három legextrémebb helyszínt, ahol ugyanúgy tombol a fociláz, mint például Angliában.
Saint Pierre és Miquelon
Saint Pierre és Miquelon egy Atlanti-óceánba nyúló szigetcsoport Kanada legkeletibb részén. A nyolc apró sziget Új-Fundland közvetlen közelében található, és ma Franciaország egyetlen, földrajzilag Észak-Amerikához tartozó tengerentúli területének számít. A mindössze 242 négyzetkilométeren elterülő szigetcsoport a legutóbbi népszámlálás szerint 5819 lelket számlál. Ami a legkülönlegesebb, hogy ezen számok mellett három futballklub (AS Saint-Pierraise, AS Illienne Amateur és AS Miquelonnaise) is működik a szigeteken.
A WorldSoccer beszámolója szerint Saint Pierre és Miquelon futballklubjai 2003 óta több alkalommal is megpróbáltak indulási jogot kiharcolni a Francia Kupában, de csak 2018-ban érték el céljukat. Törekvésük érthető volt, hiszen a szigetek 1976 óta működő focibajnoksága a három csapat részvételével nem nevezhető épp változatosnak. A helyi szövetség azonban fáradhatatlanul lobbizott, és azzal érvelt a Francia Labdarúgó-szövetségnél, hogy egyéb francia tengerentúli területek, így például karibi és polinéziai csapatok is indultak már a sorozatban.
Bár ezek a csapatok jellemzően nagy vereséggel zúgtak ki a kupából az első adandó alkalommal, az elmúlt években már akadtak kivételek is: 2020-ban például Reunion szigetének bajnoka hatalmas szenzációt okozva 2:1-re legyőzte a francia másodosztályú Niort együttesét a Francia Kupában, és bejutott a legjobb 32 közé.
Saint Pierre és Miquelon a 2018/19-es szezonban csatlakozott először a Francia Kupához, azóta a három helyi csapat legjobbika évente egyszer az óceánt átrepülve – egy ideális esetben is fél napig tartó úton – az anyaországba utazik és ott kupameccset játszik a selejtező 3. fordulójában. 2019-ben például az Olympique Lyon volt az Illienne Amateur ellenfele, a találkozót az európai szinten is jegyzett sztárcsapat „csak” 5:1-re nyerte meg. Az európai kiruccanások általában 5-7 napig tartanak, hiszen a szigetlakóknak a jelentős időeltolódást is szokniuk kell az öreg kontinensre érkezve.

Antarktisz
A futball iránti szenvedély a legzordabb helyeken is felütötte fejét. Az Antarktiszon komoly múltra tekint vissza a labdarúgás, a feljegyzések szerint már Robert Scott, a Déli-sark második elérője is rúgta a bőrt a jeges kontinensen, még 1910-ben.
A történelemben több izgalmas momentumot is találni az Antarktisz futballmúltjával kapcsolatban. 1948-ban például egy brit és egy argentin hadihajó legénysége csapott össze, a mérkőzés előbbi 1:0-s sikerével zárult. Két különböző nemzet kutatóbázisa először 1971-ben meccselt itt, amikor az argentinok 7:3-ra verték a chileieket.
2015-ben még a híres David Beckham is tiszteletét tette az Antarktiszon, hogy a helyi kutatókkal, mérnökökkel és szakácsokkal futballozzon együtt az Union-gleccseren
– a kapukat sílécekből, a szögletzászlókat bambuszrudakból rögtönözték a 3:3-ra végződő meccsen. Az angol sztár egyébként egy jótékonysági célú kihívást teljesített, amely során körbefocizta a világot, járt például Pápua Új-Guineában és Dzsibutiban is.
Ma is rendszeresen útjára indul a labda a fagyos délen: az ukrán Vernadsky és a brit Rothera kutatóállomások legénysége az elmúlt években több alkalommal is összemérte erejét az Antarktiszra érkező turisták csoportjaival.

Tristan da Cunha
Aki azt hiszi, az Antarktisz a legkülönlegesebb hely, ahol focizni lehet, téved. Az Atlanti-óceán déli részén található a Tristan da Cunha nevű vulkanikus sziget, amely hivatalosan is a világ legelszigeteltebb helyének számít – a legközelebbi lakott település a Szent Ilona-szigeten található, több mint 2400 kilométernyire.
És igen: Tristan da Cunháról sem hiányzik a futballpálya. A feljegyzések szerint 1940-ben került sor az első nemzetközi mérkőzésre a szigeten, amikor a helyiek egy norvég kutatóhajó legénységével csaptak össze – épp csak a végeredmény nem maradt meg az utókor számára. Manapság általában a helyiek rögtönzött csapatokat állítanak fel és úgy mérkőznek meg egymással.
A szigetnek van egy hivatalosan jegyzett csapata is, a 2002-ben alakult Tristan de Cunha FC, amely csak akkor áll össze, ha épp potenciális ellenfelek, azaz halászok, kutatók vagy tengerészek jelennek meg a parton.
A klub egyébként egy dél-afrikai halászhajó legénysége ellen játszotta első mérkőzését, és 10:6-os vereséget szenvedett.
A Tristan de Cunha FC azóta is epedve várja ellenfeleit, de van, hogy két mérkőzés között évek telnek el. Reptér nincs a szigeten, célzottan egyetlen ellenfél sem érkezik ide. A település lakossága 2016-ban 293 fő volt, ez 2024-re a becslések szerint 238-ra csökkent. A sziget lassú elnéptelenedése kifejti hatását a helyi fociklubra is, amely a hírek szerint immár nem tud tizenegy labdarúgót felállítani a felbukkanó ellenfelekkel szemben.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.