Finnyáskodó főpásztor

Sokfelé megfordultam már újságírói pályafutásom során, de a komáromi imanapoknál nemesebb szándékú és békésebb rendezvényt nem láttam. Évről évre elérzékenyülök a körmenetben zarándokoló Ipoly és Garam menti, csallóközi, mátyusföldi, továbbá más régiókból érkezett kétkezi munkások, asszonyok, értelmiségiek, köztük egyre több fiatal töretlen hitét érzékelve. Azért jönnek már több mint egy évtizede Jókai szülővárosába, hogy imával és tisztességtudó, ám mégis határozott állásfoglalásban kérjék azt, ami minden demokratikus országban természetes: ne maradjanak el lehetőleg egyetlen, többségében vagy számottevő számban magyarok lakta településeken sem a magyar misék és más katolikus szertartások. S a szlovák egyházi méltóságok tartsák azt is szívügyüknek, hogy a mostaninál több magyar fiatal válassza ezt a hivatást. Sok magyar hívőnek az a meggyőződése, hogy e nemes célok elérésében meghatározó szerepe lehetne egy magyar főpásztornak vagy legalább – első lépésként – egy magyar ajkú segédpüspöknek. Sajnos, az érsek, akárcsak a Szlovákiai Püspöki Kar, az eddigi tények szerint nem óhajtja meghallgatni ezeket a kérelmeket. És a Vatikánból még biztató jelzések sem érkeznek, ami érthetően olyan fájdalmat okoz nemzeti közösségünknek, mint amilyet már évek óta hordoznak magukban a romániai magyarok, akik aligha felejtik, hogy II. János Pál pápa romániai látogatása során nem mozdult ki Bukarestből, és többszöri hívó szavaik ellenére sem látogatta meg az erdélyi magyar katolikusokat. Az idei imanap előtt újabb mellbevágó hír kelt szárnyra, ezúttal Nagyszombatból: Ján Sokol állítólag nem óhajt szabadtéren misézni, mert szerinte tavaly néhányan közbekiáltásaikkal megzavarták a liturgiát. Holott csupán az történt, hogy a méltóságteljes körülmények kö-zepette bemutatott szentmise után, a memorandum felolvasása köz-ben és után néhány hívő – egyáltalán nem sértő hangnemben – elégedetlenségét fejezte ki az érsek évek óta egyértelmű elutasító magatartása miatt. Talán hasonló megnyilvánulásoktól tart ezúttal is a pozsony-nagyszombati metropolita, vagy talán már azt sem óhajtja, hogy a szlovákiai magyar püspök, netán püspökség ügyét a jelenlétében egyáltalán szóba hozzák. Egy biztos: hivatása és erkölcsi kötelessége a rábízott nyáj hitéletéről gondoskodni, éspedig a Szentszék intelmeinek szellemében, amelyek között az anyanyelven bemutatott egyházi szertartások kiemelt helyen szerepelnek. Ezért lenne döbbenetes, sőt botrányos és messze külföldön is jelzésértékű, ha a magyar hívők a Klapka téren könyörögnének magyar papokért és püspökért, ezalatt pedig a kérelmeiket ridegen elutasító főpásztor a templomban celebrálná a szentmisét. Márpedig az imanapok résztvevőinek nincs okuk sem kérelmeik, sem pedig a már hagyományosnak minősíthető helyszín megváltoztatására.