Elszabadult a trumpizmus

Van valami kényszeredett, kétségbeesett abban, ahogy Európa gazdaságilag két legingatagabb országának vezetője a valóságból az önmaguk, jobban mondva a Trump által generált valóságba rohannak. Az amerikai elnök úgy vált illiberális origóvá, hogy rajongói elhiszik, hogy az jót tesz a világnak, ha a demokráciának még azt a maradékát is lebontja az új adminisztráció, ami megmaradt, az ország vezetését pedig elborult, drogos milliárdosokra bízzák.

Elon Muskkal az élen valóban úgy tűnik, hogy a trumpizmus mint politikai vezetési és kommunikációs stílus kezd megszilárdulni. Legyél hangos, ígérj mindent, tagadj mindent, és ne foglalkozz a valósággal, akkor igazi trumpista leszel! De ha tagadjuk is a valóságot, attól az még ott van kérlelhetetlenül. 

Mert amíg a külpolitikai játszótéren a nagyokhoz dörgölődzés – bármilyen megmosolyogtató is az a lihegő, vigyorgó buzgalom – minden eredmény nélküli látszatsikerében fürdik a vezér, idehaza recseg-ropog az orbáni birodalom. Igaz, siratni nem kell, legfeljebb politikai bukástól kell tartania Orbánnak, talán attól is csak ideiglenesen, mert a felhalmozott vagyon kimentésének jelenlegi ütemét tekintve bőven marad majd mit a tejbe aprítani az öreg utcai harcosnak. Sokkal érdekesebb Robert Fico helyzete, akinek hatalma soha nem volt még ilyen koncentrált, mégis kérdéses, hogy jelenlegi koalíciós szövetségesei túlélik-e ezt a politikai ciklust, és lesz-e esélyük a következő választáson. Mert amíg Orbán meg meri ígérni az örök életet és lassan már a biztos mennyei megüdvözülést is, addig Ficónak lassan nem marad ígérni valója. 

Az államkassza üres, a bűnözőket már kiengedték az utcára, kaptak is kedvezményt, hadd lopjanak még többet. Šutaj Eštoknak pedig eddig egy migránst sem sikerült fognia kamerák előtt, talán elé kéne hajtani párat, mint a zetos vadászok elé a vadat. Mindeközben a választópolgárok is lassan ráeszmélnek, hogy az új Fico, akinek létezését Králik Róbert is olyan bőszen bizonygatta, valójában nem létezik. A Smer mögül szépen lassan kihátráló társadalom légüres terét pedig a szlovák kormányfőnek csak hazugságokkal lehet kitölteni – mesékkel az egységről, a konszolidációról.

A trumpizmus, amilyen intenzív, annyira magas hőfokon ég, kérdéses hát, hogy hosszú távon – mármint az elnöki ciklus lejárta után – képes lesz-e kontinuitást találni valamelyik új elnök programjában, vagy jöhet a restauráció és romeltakarítás.