FIGYELŐ

Szíria libanoni jelenlétét, amelyet Rafík Haríri volt libanoni kormányfő meggyilkolása óta egyre hangosabban ítél el a nemzetközi közösség és a libanoni ellenzék, az 1989-ben kötött táifi megállapodás törvényesítette. Az utóbbi években Damaszkusz fokozatosan csökkentette csapatait, amelyek létszámát jelenleg 14 ezer főre becsülik, de továbbra is gyámkodik a libanoni belügyek fe-lett. Volt olyan időszak, amikor a Libanonba hivatalosan 1976-ban bevonult szíriai hadsereg 40 ezer katonát is számlált. Azóta mindenekelőtt a Bekaa-fennsíkon, Libanon északi részén és a stratégiai hegyvidéki magaslatokon van jelen. A nemzeti megbékélési megál-lapodás, amelyet 1989-ben kötöttek meg a szaúd-arábiai Táifban, egy évvel később véget vetett az 1975-ben kitört és 15 éven át pusztító polgárháborúnak. Egyeztetést írt elő a bejrúti és a damaszkuszi hatóságok között arról, hogy 1992-ben Kelet-Libanonban átcsoportosítják a szíriai csapatokat, az országból való teljes kivonulásuk időpontját azonban nem rögzítette. Egy évvel azután, hogy 2000 májusában az izraeli katonák 22 évi megszállás után elhagyták Dél-Libanont, Szíria 2001 júniusában átcsoportosította Libanonban állomásozó csapatait, hasonlóképpen járt el 2002 áprilisában is, ezután már két szakaszban hajtott végre csapatáthelyezést 2003-ban. A következő évben Damaszkusz ugyancsak két átcsoportosítást végzett: szeptemberben mintegy 3000 katona hazahívásával, később, decemberben pedig a felderítőegységek felszámolásával. A nemzetközi közösség és a libanoni ellenzék fokozódó nyomása ellenére a Szíria-barát bejrúti kormány – akárcsak Damaszkusz – továbbra is szükségesnek tartja a szíriai katonai jelenlétet a két ország ellen irányuló, állandó izraeli fenyegetésre hivatkozva. A szíriai erők segítenek a legitim libanoni kormány csapatainak fennhatóságuk kiterjesztésében a politikai reformok elfogadása után”.