FIGYELŐ

Borisz Tadics új szerb elnök beiktatási beszéde ismét reményt ébreszt, hogy a Balkánnak nem kell mindig átokverte helynek lennie. A liberális szemléletű újság szerint Tadics beszédének kimértsége, precizitása, az állami politikai prioritások benne foglalt sorrendje, a párbeszédre való készség, a tolerancia, a kompromisszum és a megbékélés hangja csak megerősíti azt, hogy Szerbia jól választott. A Danasz ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az életre kelt pozitív energia nagyon gyorsan elapadhat a mostaninál is mélyebb csüggedés és fásultság közepette, ha a beiktatási beszédben elhangzott gondolatok nem válnak a napi politika tárgyává és folytatódik a problémák szőnyeg alá söprése. Bármilyen késlekedés a társadalom számos traumájának feloldásában még inkább kilátástalanságba sodorja Szerbiát. A belgrádi lap felhívja a figyelmet három egybeesésre: Tadics beiktatásának napján temették újra a kelet-boszniai Potocariban a srebrenicai mészárlás 338 áldozatát, s ugyanaznap, röviddel az ünnepélyes beiktatás után egy belgrádi tévé több millió szerbiai otthonba továbbította a háborús bűnökkel vádolt négy tábornok egyikének, Vladimir Lazarevicsnek az üzenetét, mely szerint „a tábornokok sorsán múlik Szerbia sorsa”. A Danasz hinni szeretné, hogy csupán véletlen, nem rosszhiszemű egybeesésről van szó, ugyanakkor a lap szerint ez jelképesen jelzi azt, hogy mi az az első nagy probléma, amelyet nagyon gyorsan rendeznie kell Szerbia első emberének. Tadicsnak igaza van, amikor azt mondja, hogy a Hágával való együttműködés minden európai és euroatlanti integráció feltétele, s hogy a saját bűnökkel való szembesülés fontos a szomszédokkal való együttélés és az európai értékrend megteremtése szempontjából. Az új szerb elnöknek csak az marad hátra, hogy átlépje a Rubicont és cselekedjék – írja a Danasz, rámutatva, hogy Szerbia továbbra is leginkább az időnek van szűkében.