Fico az oroszok embere

Amikor tavasszal Moszkva bekebelezte a Krímet, Fico is elismerte, hogy megsértették Ukrajna területi egységét. A balti államok és Lengyelország javaslatára viszont, melyek intenzívebb amerikai katonai jelenlétet sürgettek Közép-Európában, úgy reagált, nem tudja elképzelni, hogy NATO-katonák Szlovákiába jöjjenek. Szó szerint azt mondta: „Szlovákiának már megvannak a történelmi tapasztalatai az idegen katonák bejövetelével, emlékezzünk csak 1968-ra.” Ezzel pedig egyenlőségjelet rakott a Varsói Szerződés országainak megszállói, és egy olyan katonai jelenlét közé, amelyet demokratikusan választott alkotmányos tényezők hagynának jóvá.

A kormányfő nem győzi hangsúlyozni, milyen rossz tapasztalatai vannak Ukrajnával. Mint mondta, ha a 2009-es gázválság idején valaki magasról tett ránk – elnézést a kifejezésért –, akkor az Julija Timosenko akkori ukrán kormányfő volt. A témával foglalkozó szakemberek nem értik, hogyan adhatott Ukrajna Szlovákiának gázt azután, hogy Moszkva elzárta a gázcsapot. Ezért ha Fico azt állítja, hogy az ukránok segíthettek volna, de nem tették, azzal áttételesen Oroszországot támogatja.

A lelőtt maláj repülőgép esete után az Európai Unió szankciókat foganatosított, elfogadásuknál jelen volt Fico is, egyetértett velük. Mindezek ellenére most azt állítja, a szankciók értelmetlenek. Külföldről nézve tehát Szlovákia olyan országként fest, amely nem tudja, mit akar, és kinek az oldalán áll. Ha az unió, az USA és a többi ország nem fogadta volna el a szankciókat, azzal csendben jóváhagyták volna a nemzetközi jog megsértését. Ezzel sokkal nagyobb veszélybe került volna Szlovákia, mint így, hogy a demokratikus országok kinyilvánították: nem tolerálják az Ukrajna területi egysége elleni támadást.

Robert Fico viselkedése nem jelent kilengést az elmúlt tizenöt év tapasztalatához képest: a Smer 1999-es megalakulása óta folyamatosan hangoztatja oroszbarát nézeteit. Kérdés, mi áll ennek az oroszbarát retorikának a hátterében. Úgy tűnik, több tényező is. Fico szeretne kivételt szerezni az energia-nagyhatalomtól. Szimpatizál a tekintélyelvű orosz vezetőkkel, de nem a szláv kölcsönösség miatt, hanem személyes szimpátiából. És igyekszik meglovagolni az erősödő Amerika-ellenességet, továbbá azt, hogy a társadalom egy része növekvő szimpátiával viseltet Oroszország irányába. És mindenekelőtt szeretné megtartani az orosz állami cégekkel zajló átláthatatlan üzleteit. Ami a 90-es években Mečiar volt Borisz Jelcinnek, az most Putyinnak Fico. Egy politikus, aki az unió és a NATO berkeiben az orosz érdekeket képviseli.

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora