Feszültséggerjesztés

Középtávon Irán legalább akkora destabilizáló tényezővé válhat a rendkívül érzékeny közép-közel-keleti térségben, mint a választások előtt álló Irak, ha ott a lehetséges forgatókönyvek közül a legrosszabbak jönnek be. Az USA évek óta azzal gyanúsítja Iránt, hogy atomfegyvert akar gyártani, az uniós trojka több mint két éve tárgyal – eredménytelenül – Teheránnal, szoros együttműködésben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ). Irán két éve packázik az EU-val, amelynek tehetetlen fenyegetőzései kezdenek kínossá válni, s csak lovat adnak Teherán alá. Mohammed el-Baradei, a NAÜ frissen Nobel-békedíjas főigazgatója – aki arab, ezért aligha vádolható Irán-ellenességgel – most először tett olyan nyilatkozatot, amellyel akarva-akaratlan az amerikai gyanúkat támasztotta alá. Azt mondta, ha Irán tényleg felújítja az urándúsítást, „akkor már csak néhány hónap fogja elválasztani az atombomba gyártásától”. A The Independentben felszólította Teheránt és a nyugati országokat, „ne folytassák veszélyes játékukat a tűzzel, amely Ahmedinezsád elnökké választása után teljesen kiszámíthatatlan lett”.

Irán azt állítja, atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, így joga van az urándúsításra. Az EU azt mondja, bizonyítsa be, hogy programja békés (NAÜ-ellenőrzések), különben a BT elé terjeszti az ügyet, szankcionálás céljából. És egyre-másra haladékokat ad Iránnak, amely élvezi, hogy szinten tarthatja a feszültséget. El-Baradei szerint is az orosz javaslat elfogadása jelenthetné a legjobb kompromisszumot: az urándúsítás utolsó szakaszát végeztesse Oroszországban, hogy mentesüljön a gyanú alól. Mint ismeretes, Moszkva nyakig benne van az iráni atomerőművek építésében-fejlesztésében. Irán egyelőre erre sem hajlandó.

Mellesleg: az EU-nak, ha komolyan veszi elveit és önmagát, már hetekkel ezelőtt szankciókat kellett volna kezdeményeznie Irán ellen, amikor Ahmedinezsád azt mondta, Izraelt el kell törölni a Föld színéről. Volt tessék-lássék nemzetközi felháborodás, más semmi. Ahmedinezsád azóta többször megismételte szavait, amilyeneket egy államfő a civilizáció legalsóbb fokán sem ejthetne ki a száján. Ez nyílt fasizmus, a nemzetközi jog durva megsértése, a nemzetközi közösségnek az ilyesmit nem szabadna tolerálnia.

Irán pillanatnyilag minimális hajlandóságot sem mutat a megegyezésre. Sőt: folytatja az atomtöltet hordozására alkalmas, Izrael és Európa területét elérni képes Sahab–3 rakéták fejlesztését. Hétfőn bejelentette, újabb, „saját tervezésű” atomerőművet épít, s az elkövetkező években további húsz atomreaktor építésével számol. A magát jogosan fenyegetve érző Izrael a napokban olyan, az USA-val közösen kifejlesztett rakétát próbált ki sikeresen, amely képes a Sahab–3 megsemmisítésére. Saron kormányfő december elsején közölte: Izrael sosem fogja megengedni, hogy Iránnak atomfegyvere legyen. Hozzátette: mielőtt Izrael katonai eszközhöz nyúlna, megpróbálja felhasználni a diplomácia nyújtotta összes lehetőséget.

Ha véglegesen kudarcot vallanak az EU–iráni tárgyalások, a zsidó állam tényleg nem fogja megengedni, hogy Iránnak atombombája legyen. 1981-ben az akkori kormányfő, Begin utasítására az izraeli légierő lebombázta az iraki – Szaddám volt az elnök – Oszirak atomközpontot, a gyanú ugyanaz volt, mint most Irán esetében. Márpedig a katonai lenne a lehető legtragikusabb megoldás a térségben kialakult viszonyokat tekintve. A feszültség pillanatokon belül hihetetlen mértékben eszkalálódna, főleg ha belegondolunk, melyik oldalon ki mindenki kényszerülne arra, hogy belefolyjon az eseményekbe.