Fékevesztett jobboldal

Az egészségügyi reform vitája során Zajac miniszter elképzeléseinek ellenzői tucatnyi számszerűsített elemzést tettek közzé. A kiválóan képzett ellenzéki szociálpolitikai tudor kiszámította, hogy a törvény elfogadása esetén a következő két-három esztendő alatt hány százmilliót készül a miniszter 20 és 50 koronánként kikotorni a plebsz zsebéből. Más – gyakorló fogorvosként – kiszámította, hogy a javasolt törvény hatására hány ezer zápfog odvasodik meg, noha egyébként megmenthető lenne. Számomra egyetlen elemzés se anynyira meggyőző, hogy ki merészeltem volna jelenteni: a jobboldalt Rudolf Zajac a fékevesztettség állapotába hozta. Az egészségügyi törvény megszavazásáról szóló jelentés elolvasása óta a jobboldali kormánykoalíciót csak ezzel a jelzővel tudom illetni: fékevesztett.

Tény, hogy pénzszűkében van az ország, így azt is el tudom fogadni, hogy egészségügyünk nem tudna boldogulni a rendelőkben és a kórházakban leguberált húsz- és ötvenkoronások nélkül. Azt is képes vagyok akceptálni, hogy fizetnünk kell a fogápolásért, vagy hogy hozzá kell járulnom a gyógyszer árához. Majd csak jobbra fordul a gazdaság sorsa, és a társadalom kamatostul visszaszármaztatja az egykor alkotmányos jog leépítése során legtöbbünkön behajtott kisebb-nagyobb bankókat. A szlovákiai jobboldal azzal vált fékevesztetté, hogy olyan törvényhozók segítségének igénybevételével fogadta el a Zajac-törvénycsomagot, akik az elmúlt 15 év alatt többszörösen bizonyították emberi és politikai hitelességük elveszítését. Bűnügyi filmekben gyakran előfordul, hogy valamely per attól vesz 180 fokos fordulatot, hogy a talpraesett ügyvéd a koronatanúról bebizonyítja: az illető már több perben tanúskodott, és rendre kiderült róla, hogy pénzért tette. Magyarán: hamis a tanú. Az egészségügyi törvény megszavazása előtt nem akadt „talpraesett ügyvéd”, aki figyelmeztetett volna a „hamis tanúk” veszélyére. Ne csak nézzük, hanem tanulmányozzuk is az új törvény megszavazásáról szóló jelentést és az átszavazók névsorát. A koalíción kívüli igennel szavazók zömének nevét az elmúlt egy évben rendre azt emlegetve ragozta a sajtó, hogy melyikük mennyiért riszálja magát a többséget eredményesen eltékozolt miniszterelnök körül. És ezt nemcsak a baloldalhoz húzó sajtó tette, hanem – megalapozottan – a polgári értékrendet követő sajtó is. Ha én Dzurinda miniszterelnök helyében lennék, nem osztanám maradéktalanul Zajac egészségügyi miniszter lelkesedését. Hírbe hozta magát a jobboldal. Rossz társaságba keveredett.