Fekete lyukak

„Ismerjük meg Szlovákia elfeledett helyeit” – ezzel a szlogennel indult útjára a Čierne diery (Fekete Lyukak) Polgári Társulás, amelynek feltett célja a kallódó ipari műemlékek felkutatása volt. Az ipari műemlékek általában óriásiak, ezért nem könnyen vesznek el a szemünk elől, gondolhatnánk. De a valóságban nem ez a helyzet, különösen nem Szlovákiában, ahol a 19. századi ipari forradalom nyomán rengeteg gyár és gyáros települt meg az akkor még észak-magyarországinak mondható megyékben. A szén, vas és más ércek vonzásában, valamint a rendelkezésre álló iparos és munkáskezeknek köszönhetően az ország ezen részén ipari létesítményből is több volt, mint másutt: hatalmas kohók, üveghuták, tárolók, silók, sínpárok és viaduktok változtatták meg a tájképet.

Óriási építmények, mégis könnyen el tudtak kallódni. A 20. században nagy részük funkcióját vesztette, a szocialista ipari és társadalomátalakítás pedig egyébként sem sok figyelmet szentelt a kapitalizmus e maradványainak. Az örökségvédelem sem fedezte fel ezt a terepet, és a széles közönség sem úgy tekintett holmi kohókra vagy hutákra, mintha az az örökségünk része lenne. Hiszen az örökség olyan, amit megcsodálunk és lefotózunk, és ami szerepel a kis bedekkerben, gondolhatnánk.

Pedig létezik ipari örökség is, sőt, erről is lehet csodás fotókat készíteni. Éppen a Fekete Lyukak kezdeményezés a bizonyíték erre: a honlapjukon (ciernediery.sk) fantasztikus fotók sorjáznak, amelyeknél már csak az épületek mögött feltáruló történetek izgalmasabbak. Ki gondolta volna például, hogy a Vág menti Dubnicz (hivatalos neve később Máriatölgyes, még később Dubnica nad Váhom) takaros lakóháznegyede második világháborús német ihletésű fejlesztés? A helyi „Hermann Göring Waffenwerke” fegyvergyár dolgozóinak épült, német mintára. Vagy hogy a bécsi döntés után, amikor magyar kézbe került a déli vasúti kapcsolat Kelet- és Nyugat-Szlovákia között, egy új vasútvonalat kezdtek a szlovákok kiépíteni a hegyek között? Nem sikerült befejezni, a semmiben álló majdnem kész viadukt és sosem használt vasúti alagút maradt belőle. Utóbbiba óriási denevérpopuláció költözött, emiatt ma védett terület.

De van bőven 19. századi emlékhely is: bányaépületek, sörgyármaradványok, vagy méretes faépület, amelyről az ember nem gondolná, hogy már 140 éve is állt, és gyógynövényeket szárítottak benne. A Fekete Lyukak kezdeményezés nemcsak feltérképezi ezeket a helyeket, hanem dokumentál, háttértörténeteket tár fel, és lobbizik a megmaradásukért. A szlovák közönségen belüli átütő sikerét jelzi Facebook-követői száma, illetve hogy a Denník N napilapban már többször külön mellékletet kapott. Magyar oldalon nagyobb visszhangot még nem váltott ki, feltehetően ebben szerepet játszik az, hogy kizárólag szlovákul prezentálja a munkáit.