Fék és ellensúly

Az ellensúly nélküli állapot azonban csak idén nyárig tartott, mikor Andrej Kiska személyében egy, a kormánypárttól meglehetősen eltérő értékekkel bíró közéleti szereplő került az államfői székbe. Ebben a minőségében már most nagyobb problémákat és kihívásokat okoz Ficóéknak, mint bármi más, később pedig csak romlani fog a helyzet, márpedig a Smer képtelen elegánsan kezelni a hasonló konfliktusokat.

A kormánypárt a választások után még eljátszhatta a nagylelkű, hatalmával visszaélni nem akaró győztest, lépései csak az egyébként is meghasonlott jobboldali pártok megosztottságának mélyítésére voltak alkalmasak. Ennek a hozzáállásnak a példája az Állami Számvevőszék körüli mizéria: a szimbolikus, de legalább érdemi jogkörökkel bíró tisztség hiába illetné meg formálisan az ellenzéket, a pártok egymás között képtelennek bizonyultak a megegyezésre, a kormánypártnak pedig egyáltalán nem állt szándékában felgyorsítani a jelölési folyamatot. Újabban – többek között – Pavol Hrušovský neve merült fel a tisztség kapcsán, de könnyen lehet, hogy további hónapokig (ha nem évekig) húzódik egy kompetens személy kinevezésének az ügye, s addig sem okoz problémát egy önjáró, kényelmetlen személy a tisztségben.

Azokkal a köztisztviselőkkel, akik nem tartoztak bele a kormánypárti körökbe és az együttműködésre sem voltak hajlamosak, Ficóék nem bántak kesztyűs kézzel. A minta nem túl nagy, de ide sorolhatjuk például Jana Dubovcová ombudsmant, akinek a folyamatos, képviselők általi megaláztatáson túl azt is el kellett viselnie, hogy az emberi jogi hivatal költségvetését megnyirbálják, és azzal fenyegessék, kiköltöztetik a fővárosból.

Ezek a módszerek csak korlátozottan képesek működni Andrej Kiskával szemben. Szlovákia új államfője közvetlenül a választóktól kapott mandátumot, önjárónak számít saját programmal és nem szorul rá a jobboldal közvetlen támogatására. Beiktatási beszédében megfogalmazott célkitűzések és víziók egyenesen annyira pozitív visszhangot váltottak ki a szlovák társadalomban, hogy a Smer nem kezdhetett közvetlenül háborúba Robert Fico legyőzőjével. Kiska ugyanakkor úgy tűnik, nem a konfliktusok elkerülésére törekszik, helyette aktív szerepet vállal a politikában, egyfajta erkölcsi iránytűként. A parlament által megválasztott alkotmánybírák kinevezésének elszabotálása és több törvénytervezet visszadobása a parlament elé jelzi, hogy nem lesz problémamentes a kormány, a parlament és az államfő együttműködése. Kiska ebben a küzdelemben egyértelműen előnyből indul: államfőként nem tartozik senkinek elszámolással, számot tarthat a nép szimpátiájára és látványos kudarcai is aligha lesznek, hiszen a feladatai is csak jelképesek. A Smer pedig minderre csak mértékkel válaszolhat – hiszen az államfő hivatalát mégsem lehet csak úgy keletre költöztetni.