Fecskendők a jég alatt

Az óév magával vitte a tavalyi havat. A város alapítójáról elnevezett téren ugyan még akadt szürkés, szeplős hótakaró, de szilveszter másnapjára annak is nyoma veszett. Mivel az óév búcsúztatása nálunk egyet jelent a fiam születésnapjával, az egy napja nyolcéves lurkó kipróbálta az ajándékba kapott új kerékpárt.

A hegyi biciklin végiggurult a téren, de ez egy idő után unalmassá vált. A dombnak csak némi elfogultsággal nevezhető emelkedő felé vette útját, melynek szomszédságában egész éjszaka tomboltak a fiatalok a diszkóban. A szilveszteri bulizást hajnali hét-nyolcfelé hagyták abba, ekkor láttam őket hazaszállingózni párban, és anélkül. A nagyfiús kerékpárral sikerült felhágni a domb tetejére, de ott egyensúlyát vesztve leesett. Az emelkedő egyik oldalán ő, a másikon az ajándék gurult le. Ekkor vette észre, hogy a kesztyűje bennragadt a jégkásás pocsolyában. Amikor kihúzta, egy injekciós fecskendőt vett észre. Elárulta, hogy a szemközti óvodakertben is talált már néhányat, de szerencsére sosem nyúlt hozzá. Ekkor jutott eszembe a város kertmozijánál található játszótér. Áll rajta egy fából faragott hajó. Kalózosdit lehetne rajta játszani, de egy nagymamától hallottam, nem szívesen engedi oda az unokáit. Egy ideje oda járnak szipózni és kábítószerezni a szemközti bárból a fiatalok. Azóta a játszótér elnéptelenedett.

A házunk melletti óvodakert és diszkó szomszédságában, alig száz lépésnyire található Gábris doktor úr drogelvonó központja. Egyszer már kérdeztem is tőle, nem zavaró e számára, hogy mialatt ő gyógyít, néhány méterre tőle újabb kamaszok válnak kábítószerfüggővé. Csak annyit mondott, rengeteg a munkája, teszi azt becsülettel, nem foglalkozhat ő a megelőzéssel. Másoknak, elsősorban fiataloknak kellene kezükbe venni a dolgot. Kétségkívül igaza volt. Egy, a Néri Szent Fülöpről készült film jutott ennek a kapcsán eszembe. A jámbor atya templomával szemben, ahol az árvák nevelésével, a zarándokok gyógyításával foglalkozott, mindig tanyát vert a gonosz. A kábítószer-, a játékszenvedély-, az alkoholfüggőségből gyógyulni próbálók szomszédságában nyílt már játékterem, bár, diszkó, és a környéken a fiatalok bármilyen „anyaghoz” különösebb erőfeszítés nélkül hozzájuthatnak. E nem éppen újévi, és még kevésbé születésnapi gondolatok az új bicikli kapcsán jutottak eszembe. Idén is félteni fogom az én lurkóimat, csakúgy, mint mindazokat a lakótelepi csemetéket, akik a hó és jégtakaró alól nem új életet, hanem számukra is életveszélyes fecskendőket kénytelenek kihalászni.