Ül az ember egy cellában és unatkozik. Fogalma sincs, mi zajlik körülötte, mit ír a sajtó, mit mond a rádió, mit mutat a tévé. Két év önkéntes száműzetéssel a háta mögött, az önmaga vállalta hallgatás után egyszer csak beszélhetnékje lett. Ügyvédje útján üzenget a köznek, meg a sajtónak, hogy elmondaná a véleményét.
Fecsegne a felszín
Ül az ember egy cellában és unatkozik. Fogalma sincs, mi zajlik körülötte, mit ír a sajtó, mit mond a rádió, mit mutat a tévé. Két év önkéntes száműzetéssel a háta mögött, az önmaga vállalta hallgatás után egyszer csak beszélhetnékje lett. Ügyvédje útján üzenget a köznek, meg a sajtónak, hogy elmondaná a véleményét. Nos, abból a szempontból, hogy ő az egyetlen ember a világon, aki tudja az igazságot az 1994 és 1998 között kies országunkban történtekről, pontosabban annak egy kisebb szeletéről, nincs az az újságíró, aki ne hallgatná meg őt. Nem beszélve az ügyészről és a bíróról. Abból a szempontból viszont, hogy ismerjük őt – csak mellékesen: a repülőgépen is közlékenységi ingere volt, de nem mondott semmit –, tudjuk, mit akarhat mondani, nem különösebben érdekes a történet. Mert valószínűleg nem arról akar beszélni, ki és mikor rabolta el ifjabb Michal Kováčot, hogyan adtak el oltárt, miért kellett meghalnia Róbert Remiášnak, miért nem mer hazajönni Fegyveres Oszkár és így tovább, hanem azt akarja elmondani, mi a véleménye arról, hogy hazahozták őt, hogy politikai hajsza folyik valaki ellen, aki ártatlan, hogy nem ő a ma született sátán. Valószínűleg nem annyira naiv, hogy ne tudta volna, egyszer úgyis megtalálják, főleg, ha az egyik legkézenfekvőbb megoldást választva volt titkosszolgálati beosztottja panziójában húzza meg magát a kutató szempárok elől. Tehát fel kellett készülnie arra, hogy valamikor szembenéz a szlovák igazságszolgáltatással. Ő mégis inkább elbújt, mint akinek vaj van a fején, mert higgyük el, hogy ártatlan, legalábbis kötelességünk ezt feltételezni, vélni, amíg jogerősen el nem ítélik, vagy szabadon nem bocsátják. A probléma ott van – és ettől hiteltelen az, hogy az újságíróknak akar nyilatkozni –, hogy két éven át meg sem próbálta magát tisztázni. Bujdokolt a betyárja, mint Rózsa Sándor vagy Jánošík. Az a totális nonszensz pedig, hogy az egyetlen ember, aki engedélyt adhat a firkászoknak, hogy felkeressék a nagy halat, éppen szabadságon van, talán még jól is jön a közvéleménynek.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.