Falramászó plakátfiúk

Ott állt kicsit bánatosan az üzlet előtt, tíz körmöt vettem volna a kocsonyába, ő meg jobb híján számolta az esőcseppeket a pocsolyába’, aláírásokat akart gyűjteni vagy osztani, itt a kezem, nem disznóláb, ilyesmik, a hentes néni meg kinevetett, mit képzelek, csak két körmöt adnak, de csülökkel együtt ám, és barátságosan meglóbálta a bárdot. (Zengi a bárd, éljen Eduárd!) Disznóság, mégse futottam Kukanhoz. Láttam a plakátján, hogy „Eduard Kukan ismeri az egyszerű emberek problémáit”. Szókimondó, az biztos. Azt mondja, csupa egyszerű emberrel van körülvéve a kormányban meg a parlamentben, és milyen rég, ismeri tehát jól a problémáikat, éjt nappallá téve azokkal foglalkozik, ha éppen nincs valami fontos külföldi tárgyalása, hát erről mesélne most kicsikét a választóknak. Bátor és szép elgondolás. Magáról harmadik személyben beszél a plakátjain, kivéve egyet, amelyen idézi magát, hiszen az államférfiak azért vannak, hogy idézhető nagy gondolatokat ötöljenek ki: „Idehaza és külföldön is Szlovákiáért dolgozom.” Nofene! Mikloško viszont nem terheli a népet bölcselmekkel, „Jó napot, Szlovákia!”, kívánja éjjel-nappal Szlovákiának. Rusztikus plakátjáról leolvasható, reggelire kombinált fogóval eszi a kolbászt, kulcscsomóval keni a vajas kenyeret, és szereti, ha a járókelő nekimegy az oszlopnak. Az üzenet egyszerű: az én plakátom előtt tessék megállni. Mečiar azt mondja, víziója van (tele vízióval az Elektra), és egy összetekert újsággal legyek után csapkod. Azt hiszem. Plakáttestére ráműtötték elsőáldozó képét, viszont leradíroztak róla 15 kilót. Fess, nagyon fess. Másik plakátján kenyeret visz a hóna alatt, rajta szlovák címer, mintha emigrálni készülne, az üzenet megfejtésén még dolgozik az a csapat, amely kitalálta. Schuster nem sokat gondolkodott. Fekete-fehér plakáttal már nagyon rég nem állt politikus a választó elé. Felvette szürke öltönyét, beült az elnöki fotelba, és idézett magától egy biblikust: Nem vagy egyedül. Kistestvérévé fogadott a Nagytestvér, aludjak nyugodtan, rám gondol teniszezés közben, és rám, amikor edzi a vaslapátot. Úgy képzelem, szőrpapucsban ül, s egy jótékony olló levágta lábait a plakátról. Akárhogy is, nehéz lesz pótolni. Gašparovičot meg nem is láttam, de ez az én hibám, általában csukott szemmel járok és elég kevés dolog érdekel.

Bernardo Bertolucci, akinek a cenzúra elkobozta egyik filmjét, a bíróság meg öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, szóval ő mondta, hogy a következő választásoknál döbbent rá, mennyire megalázó és nevetséges, ha egy embert megfosztanak, hogy egyáltalán megfoszthatnak választójogától. Nem győzök nevetni.

Közben meg teljesen ki vagyok készülve (Medgyessy) Péter és a disznó miatt. Töröm a fejem, és nem bírok rájönni, minek, kinek kegyelmezzek meg április elsején. És minek? Politikusnak, ha lehet egyáltalán bűne, a legnagyobb, hogy olyat mond egészen komolyan, aminél erővel se lehet nagyobb hülyeséget kitalálni. Mert nem érdemes. Marad a perc ízlelgetése: Találkoztam a vegytiszta, kihordott, magasztos és utolérhetetlen hülyeséggel.