Ez volt az aranykor?

Sok közülük nem valósult meg, sok csak jóval később, de az biztos, hogy hatással volt a nemzetközi kapcsolatokról alkotott képünkre. Ennek nagyjából száz éve.

Ehhez képest holnap egy Donald Trump nevű amerikai elnököt kap a világ. Pénteken beiktatják és megkezdődhet a televíziós celeb médiamágnás kormányzása.

A történetírás úgy tartja, hogy az első világháború hozta el az európai nagyhatalmak világdominanciájának végét. Egymásnak estek a Föld legerősebb országai, egymást kivéreztették, fiatal egészséges férfiak millióit küldték a halálba. A hiúság és önteltség, a politikai alvajárás súlyos önsorsrontást eredményezett. Az egész kontinens elveszítette súlyát, az USA és Szovjet-Oroszország felemelkedhetett a füstölgő Európa romjain. Ez a második világháború végével teljesedett ki, majd a gyarmatbirodalmak szétesésével, a vasfüggöny felhúzásával érte el hidegháborús tetőpontját. Csak magunkat okolhatjuk azért, hogy sok száz év után a kontinens elkezdett veszíteni a súlyából.

A „pax britannica”, vagyis a brit béke időszaka ért véget, tehát az az időszak, amikor London a világ közel negyedét uralta, és felügyelte sikerrel azt, hogy a kontinentális európai hatalmak ne essenek egymásnak. Ez 1914-ig jött össze. Ekkor kopogtatott be, majd teljesedett ki a következő évtizedekben a „pax americana”, vagyis az amerikai béke, amikor az USA hegemóniája érvényesült, alapvetően a Szovjetunióval versenyezve.

2017. január 20-a lehet az a dátum, amely a történelemkönyvekbe az amerikai aktív külpolitika visszavonulásaként, az izolációs irány megerősödéseként kerülhet be. Nem borúlátás kérdése ez, hanem Donald Trump politikájának kérdése. A NATO-t „elavultnak” nevezni, Németországot sovinizmussal vádolni, és megjegyezni, hogy majd eldől, Merkel és Putyin közül kiben bízik a Fehér Ház – mindez nem sok jót vetít előre Európa számára. Bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot és ezáltal a lokális feszültségek felszínre törését. Ez utóbbi a fő probléma mindenütt: amit az amerikai hegemónia képes volt eddig kordában tartani, az mind kiszabadulhat. Ehhez az USA-nak nem kellett minden sarokra amerikai katonát állítania, elég volt ennek a lehetőségét fenntartani. A probléma, hogy ha Trump komolyan gondolja a befelé forduló, a világ régióit magukra hagyó irányt, akkor ez a fejekben létező korlát hamar ledől. Hogy ez néhányaknak jó lehet, nem kizárt, de hogy sokaknak rosszabb lesz, az sokkal valószínűbb.

A szomorú ebben az, hogy Trump most ugyanazt a hibát követi el, amit az európai vezetők 1914-ben. Minket, az euroatlanti térség országait is egymásnak ugrasztja. Nem kezeli egységként az euroatlanti térséget, a briteket, németeket és az oroszokat biztatja, hogy saját utat járjanak. Ez eddig sosem végződött jól, a prosperitást mindig a békésebb, együttműködő időszakok hozták. És azt is megtanultuk, hogy az aranykorban élők sosem tudják, hogy az az aranykor, és hiú ábrándokért könnyen odadobják azt.