Ez még nem a halálos csapás

Moszult készül bevenni az iraki hadsereg, szövetségesei segítségével. A hétfőn indult hadjárat során már több mint 200 négyzetkilométert és tucatnyi falut foglaltak vissza, szorul a hurok a város körül. Pontosabban az egykori nagyváros körül, hiszen lakossága a Budapest méretű kétmillióról a felére csökkent a háború alatt.

Az Iszlám Állam számtalan hadifoglyot ejthetett Moszulban, sorsuk ugyanúgy kérdéses, mint az, hogy mi történik azokkal, akik az ostrom elől elmenekülnek. A segélyszervezetek több mint százezer fő ellátására képesek, de ez könnyen kevés lehet. Még rosszabb dominóhatás jöhet, ha nem csak a polgári lakosság menekül. Ahogy korábban történt az Iszlám Állam által elfoglalt más városok visszavételekor, néha a terroristák egyszerűen a tömegbe vegyülve eltűnnek. Több ezer dzsihádista menekülhet így meg és csatlakozhat a szervezet szíriai szárnyaihoz.

Az iszlamisták a korábbi kivonulásaik idején is pokollá tették az emberek életét: hiába élték túl a rémuralmat, nélkülözést, hiába várták ki a harcok végét. Az Iszlám Állam gyakran bombákat, aknákat, robbanószerkezeteket telepít az általa elhagyott területeken, a legváratlanabb helyekre, amelyek még hetekkel később is áldozatokat szednek, hiába tűntek el harcosaik a terepről.

A nagypolitika szintjén sem maradt hullámok nélkül Moszul ostroma, miközben a még jobban kiéheztetett és elgyötört szíriai Aleppóról sem szabad megfeledkezni. A város felkelők által uralt része a szír kormányerők és az oroszok nyomása, légi csapásai alatt áll. Aszadék azelőtt szeretnének Aleppónál végezni, hogy a moszuli iszlamista harcosok elkezdenének visszaszivárogni szír területre. Aszad alighanem átcsoportosítaná erőit a határ felé, ha Aleppó nem kötné le. Az amerikaiak emiatt némileg fellélegezhetnek, hiszen a szír kormánypártiak megint szembesülhetnek egy újabb dzsihádista fronttal, Moszult pedig az iraki sereg a pesmergákkal – kurd harcosokkal – együtt szabadítja fel.

Ráadásul Moszul az iraki szunniták központja volt, miközben Szaddam megdöntése óta síita politikai uralom van az országban. Tehát az érzékeny belső iraki politikai egyensúly szempontjából – leginkább annak nehézkes visszaállítása miatt – is nagyon fontos és jelképes Moszul felszabadítása.

Amit látni fogunk a következő napokban a közvetítésekben, azok szomorú képek lesznek. Áldozatok minden oldalon, alighanem betekintést kapunk az Iszlám Állam kínzókamráiba, a terror működtetésébe. Remélhetőleg mindez inkább ösztönző lesz ahhoz, hogy a szíriai állásaik felszámolásához is megteremtődjön a nemzetközi akarat.