Evakuacija

Két elég húzós nap után örültem, hogy tovább alhatok, mert csak délutánra kell felérnem a hegyekbe. Jekatyerinszkij Kvartal-i kis szobámban élveztem, hogy az előző napokkal ellentétben világosban kelhetek, és sehová nem kell rohannom. Kényelmesen, még pizsamában bekapcsoltam a számítógépet, hogy átnézzem a híreket. Akkor megszólalt az égi hang. Először oroszul, abból csak annyit értettem: „Evakuacija.” Aztán angolul is. „Figyelem, vészhelyzet! A vészkijáratokon át azonnal hagyja el az épületet! Figyelem, vészhelyzet! A vészkijáratokon át azonnal hagyja el az épületet!” Nem vagyok aggódós, csak nagyon átfogó és alapos ismereteim vannak arról, mennyi minden mennyire katasztrofálisan elromolhat – ezt a mondatot még előző este olvastam, lájkoltam is. Nem, nem azért, mert akár csak egy kicsit is illene rám, dehogy. Lelki szemeim előtt több kép is megjelent. Lángokban áll a hotel. Terroristák foglalták el a térséget. Lángokban áll a hotel ÉS terroristák foglalták el a térséget. Szerintem soha életemben nem öltöztem fel ennyire gyorsan. (Bár egyszer egy sajtótájékoztató előtt pontosan abban a percben nyitottam ki a szemem az ágyamban, amikor a sajtótájékoztató kezdődött, az is elég turbóöltözés volt.) Rögtön beugrott a munkavédelmi előadás is, sajnálatos módon csak az a része, hogy milyen jókat röhögtünk azon, amikor az előadó „lángoló irodáról” beszélt, mert ez úgy hangzik, mint egy Zs-kategóriás film címe (főszerepben Steven Seagal). De ez is hasznos infó vészhelyzetben, legalább nevetek. Mire leértem, kiderült, hogy vaklárma volt. Valaki biztos rágyújtott a WC-ben.De legalább elmentem reggelizni.Este pedig inkább nem kívánok semmit.